A Fidesznek valamelyest csökkent a tábora az elmúlt egy hónapban: 26-ról 24 százalékra. A Jobbik támogatói többen lettek, a korábbi 13 százalékról 15-re bővült a párt híveinek aránya. Az MSZP a múltkorival azonos méretű, 12 százalékos szavazói tömeget tud felmutatni. A DK és az LMP támogatottsága az elmúlt hónapokban kismértékben ingadozott, most a Demokratikus Koalícióé 4-ről 5 százalékra emelkedett, a Lehet Más a Politikáé 4 százalékról 3-ra csökkent. Márciushoz hasonlóan az Együtt-Korszakváltók Pártja ezúttal is 2 százalékot ér el, míg a Liberálisok 1 százalékon állnak. Nem változott a passzivitás, bizonytalanság mértéke sem, a választásra jogosultak egyharmada tartja a távolságot a politika szereplőitől.

A biztos pártválasztók csoportjába jelenleg a választókorú népesség mindössze egyharmada tartozik, ezért a rájuk vonatkozó adatok tájékoztató jellegűek. Ebben az aktív választói közegben a Fidesz 40 százalékos, a Jobbiknak 20, az MSZP-nek 17 százaléka van. A Demokratikus Koalíció márciusban a biztos pártválasztók 10 százalékára számíthat, az LMP 5, az Együtt pedig 4 százalékra. -

ekként foglalhatók össze és értelmezhetők azok az eredmények, amelyek a ZRI Závecz Research Intézet legfrissebb közvélemény-kutatásából származnak.

A felmérés április első felében készült, a vasárnapi boltzár bejelentésének napján zárult, így a döntés pártok támogatottságára vonatkozó esetleges hatásait még nem ismerhetjük. A kutatás személyes megkérdezéssel, az ország választókorú népességét reprezentáló, 1000 fős mintán történt.

Két parlamenti választás közötti félidőben általában alacsony szintű az emberek politikai aktivitása. Most is viszonylag kevesen, 37 százaléknyian mondják azt, hogy biztosan részt vennének egy aktuális választáson. Ugyanakkor egyharmadnyian vannak olyanok, akik – ha nem is elszántak teljes mértékben, de – valószínűsítik, hogy elmennének voksolni. Csak egyetlen társadalmi csoport részvételi szándéka haladja meg jelentősen az átlagosat: a diplomások fele biztos szavazónak tekinti magát, további egyharmaduk is elképzelhetőnek tartja, hogy voksolni fog. Legkevésbé a fiatalok, a húszas éveikben járók érdeklődnek a politika világa iránt, az ő aktivizálásuk nagy kihívást jelent majd a pártok számára: csak egynegyedük venne részt biztosan egy választáson, háromtizedük talán.

A parlamenti ciklus közepén a másodlagos pártpreferenciák kevéssé vannak jelen a választói orientációkban. Jelenleg a szavazópolgárok mindössze egynegyedének van első számú favoritja és voksra másodikként is szóba jöhető pártja. A választások előtt, pártszövetségek létrejöttekor a mostaninál több funkciója van a másodlagos preferenciáknak. Olyankor jól mutatja, hogy mennyire egységesek a koalíciók, milyen mértékben sorakoznak fel a választók a pártok közös jelöltjei mögé. Napjainkban viszont inkább a más pártok iránti nyitottságot, az átpártolás esetleges esélyét jelzi. Ez a jelenség alapvetően négy politikai erőt érint. Az MSZP és a DK valamint a Fidesz és a Jobbik között lehetségesek választói mozgások.

A szocialisták egynegyede tartja számon a Demokratikus Koalíciót esetleg támogatandó pártként, a viszonzás is hasonló mértékű. A DK híveinek háromtizede nevezte meg az MSZP-t a második kedvelt pártjaként. A jobboldalon kisebb a szavazói vándorlás valószínűsége: a Fidesz és a Jobbik táborában minden tízedik szavazó tartja talonban a másik pártot. Az említetteken kívül még az Együttnek lehet esélye arra, hogy más pártoktól is érkezzenek támogatók: az MSZP-sek és a DK-sok egy-egytizede fejezte ki erős rokonszenvét.