A beavatkozásra továbbá azért is szükség volt, mert a deviza vagy deviza alapú kölcsönszerződések magas hányada a szerződési állományon belül a hitelezők számára is - és ennélfogva a pénzügyi rendszer egészének stabilitására is - kockázatot jelentett.

Az Alkotmánybíróság határozata szerint a jogalkotó általános társadalmi érdekből, a szerződéskötések után beállt, lényeges érdeksérelmet okozó körülményváltozások miatt rendelte el a jövőre nézve a tartozások forintra történő átváltását. A szerződési szabadságba történő beavatkozásra tehát alkotmányos módon került sor.

Hangsúlyozta azonban az Alkotmánybíróság azt is, hogy a forintosítás kötelezővé tételével a jogalkotó nem határozott konkrét szerződések vagy szerződési kikötések érvényességéről, tehát nem döntött el egyedi jogvitákat, folyamatban lévő bírósági eljárásokat.

A határozathoz Lévay Miklós, Pokol Béla és Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak.