Hatvan-száz főre jut egy - régen nevelőnek, ma - reintegrációs tisztnek nevezett alkalmazott. Börtönpszichológus pedig sokszor intézetenként egy van. Ha egy ezerfős intézetről beszélünk - mert vannak ilyen börtönök is -, ott sincs sokszor két-három pszichológusnál több. Nyilván, ha közülük valaki beteg, vagy kiesik, akkor ennyi emberre egyetlen pszichológus jut - ismertette Tóth Balázs.

Elmondta: a börtönpszichológus egyrészt ellátja a fogvatartottak pszichológiai-mentális gondozását, másrészt a börtönben dolgozók pszichológiai gondozásáért is felel, sőt, adott esetben ő végzi a dolgozók munkaalkalmassági vizsgálatát is.

A börtönpszichológus feladata, hogy segítse az ítélet utáni trauma feldolgozását, illetve olyan esetekben, amikor valakit fogva tartanak, és az egyik családtagjának van valamilyen betegsége, esetleg meghalt, vagy valamilyen egyéb súlyos trauma éri, például megszakadt a családi kapcsolat, akkor ennek a feldolgozásában szokták kérni a pszichológus segítségét - közölte.

A rabok mentális egészsége úgy őrizhető meg vagy javítható, ha van valamilyen értelmes tevékenység, amit végezhetnek. Ezért nagyon fontos, hogy tudjanak dolgozni. Minden tévképzettel ellentétben a börtönben mindenki szeretne dolgozni, csak nem mindenkinek jut munka. A másik hasznos módszer, ha csökkentjük a túlzsúfoltságot. Nagyon megterhelő éveken keresztül egy tíz-tizenöt fős zárkában kényszerközösségben élni. Harmadrészt lehet a színjátszó körök, a drámapedagógiai kör és az erőszakkezelő kurzusokhoz hasonló programokat is lehet szervezni. Vagyis azon túl, hogy valaki dolgozik, valamilyen egyéb értelmes, intellektuális, kihívásokat jelentő tevékenységet is végez - mondta.

"Azok, akik azt gondolják, hogy a fogvatartottaknak nem jár pszichológiai segítség, és felőlük akár meg is halhatnak, azok valószínűleg soha nem találkoztak fogvatartottal. Azt gondolják, hogy soha nem is lesz a családjukban olyan, aki követett el bűnt. Vagy nem tudják, hogy Magyarországon évente 400 ezer bűncselekményt követnek el, és 100 ezer embert ítélnek el - ez elképesztően nagy szám. Bűnt elkövetni nem azt jelenti, hogy azzal elveszítjük a jogunkat arra, hogy éljünk, és ha minimálisan is, de törődjenek velünk."

A fogvatartottak túlnyomó többsége valamikor szabadulni fog, és ha nem foglalkozunk a mentális épségükkel, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy rosszabb állapotban jönnek ki a börtönből, mint ahogy bementek. Ez pedig nem érdeke a társadalomnak - mutatott rá a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programjának vezetője.