Hozzátette: "voltak, akik börtönlázadásban, voltak, akik olyan gyógyítható betegségekben, amelyekre ott a börtönben nem kapták meg a megfelelő orvosi ellátást, de voltak olyanok is, akik nagyon rejtélyes körülmények között - például rabszállítás közben - haltak meg". 

A Baptista Szeretetszolgálat alelnöke olyan fogvatartottakról is beszámolt, akik fenyegették a magyar férfit. Hangsúlyozta: "sem a börtönben, sem a börtönön kívül nem lehetett teljes biztonsággal tudni, hogy Tóásó Elődnek nem fog baja esni, nem fogja baleset érni, nem fognak ellene még 18 új bizonyítékot találni, tehát teljesen egyértelmű, hogy nem volt biztonságban."

A szabadlábra helyezési határozat korlátozásmentes volt - jelentette ki Szilágyi Béla. 

"Ezt azt jelenti, hogy tartózkodhatott az országban és el is hagyhatta azt. Ugyanakkor az útlevelét a hatóságok számos kérés ellenére sem adták vissza. Különböző eljárási procedúrára hivatkoztak, például, hogy az is egy tárgyi bizonyíték, és az ügyben a többi vádlott elleni peres eljárás még folyik, így az útlevelet nem adhatják ki" - ismertette.

A Baptista Szeretetszolgálat alelnöke úgy vélte: "a bolíviai hatóságok gyakorlatilag húzták az időt, ezért volt nagyon fontos az, hogy a magyar külügyminisztérium kiadott egy hazatérési okmányt. A kimenekítés arra vonatkozott, hogy Előd élete nem volt biztonságban."

Tóásó Előd a kimenekítés körülményeiről elárulta: "lejártunk több határátkelő helyet, hogy melyek azok, ahol a legkisebb a figyelem, melyek a legkevésbé forgalmasak, mert kiszámíthatatlan volt, hogy Bolívia hogyan reagál arra, hogy Tóásó Előd el akarja hagyni az országot. Ezért választottunk egy viszonylag kevéssé forgalmas határátkelőt, ahol nem volt számítógépes rendszer, de a kilépő pecsét ugyanolyan, mint bármely más határátkelőn."