A kutatók 32 helyen vizsgálódtak csaknem 600 kép és videófelvétel, valamint hálófogások alapján, és azt találták, hogy kivétel nélkül minden helyen felhalmozódott valamennyi hulladék a tengerben - a sekély partmenti sávokban éppúgy, mint a 4500 méter mély tengeri árkokban és a szárazföldtől 2000 kilométer távolságban lévő közép-atlanti mederben. A legnagyobb szemétsűrűséget a tengerárkokban találták, így például a portugál partok közelében húzódó Lisszaboni-kanyonban.

A talált hulladék legnagyobb részét, mintegy 41 százalékát a műanyag tárgyak - elsősorban palackok és zacskók - tették ki, további egyharmadát halászati hulladékok - hálók, zsinegek - adták, de találtak üveg-, fém-, fa- és papírhulladékot, sőt kerámiatárgyakat és azonosíthatatlan objektumokat is.

A kutatókat meglepte a szemét elterjedtsége, amelyet komoly, beavatkozást követelő globális problémának neveztek. Egyikük megjegyezte: a mélytenger nagy része még ismeretlen a kutatók előtt, ők is számos helyet elsőként vizsgáltak és megdöbbenten tapasztalták, hogy a szemét "megelőzte" őket.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) egyik jelentése szerint évente mintegy 6,4 millió tonna hulladék jut a tengerekbe. Ez több szempontból is környezeti veszélyeket rejt: az állatok - különösen a tengeri emlősök, a teknősök és a madarak - el is pusztulhatnak, ha megeszik a hulladékot vagy belegabalyodnak. Mérgező anyagok is bejuthatnak így a vízbe, a hulladék továbbá elősegítheti tájidegen fajok elszaporodását is.

A friss kutatást nemzetközi kutatócsapat végezte, melyet Christopher Pham, az Azori-szigeteki Egyetem tengerkutatási intézetének munkatársa vezetett. Eredményeiket a PLOS ONE című szakfolyóiratban tették közzé. A kutatásban részt vettek Németországból a brémai Jacobs Egyetem és a bremerhaveni Alfred Wegener Intézet (Awi), Nagy-Britanniából a Plymouthi Egyetem kutatói is.