Borovszky Tímeát tavaly májusban a Fővárosi Bíróság bűnösnek találta és két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, valamint előzetes mentesítésben részesítette a hátrányos jogkövetkezmények alól.

Az egykori főosztályvezetőt azzal vádolták meg, hogy vezető beosztású, hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettét követte el. A vád szerint miután Hiller István akkori oktatási és kulturális miniszter megtagadta, hogy Borovszky Tímea beosztottjának a fizetését 50 ezer forinttal megemeljék, a nő arra kérte Nagy Attilát, a Katapult Mentorprogram akkori programigazgatóját, hogy a program számára a minisztérium által folyósított 45 millió forintos állami támogatásból a munkatársának 600 ezer forintot adjon át. A korábban eljáró elsőfokú bíróság szerint ezzel ellensúlyozták volna, hogy a munkatárs nem kapott fizetésemelést.

A tárgyalásokon Nagy Attila és Borovszky Tímea is beszámolt arról, hogy a beszélgetésüket követően megromlott közöttük a korrekt munkakapcsolat. Borovszky Tímea állítása szerint azonban Nagy Attila volt az, aki közölte vele, hogy sikkasztott.

A volt főosztályvezető semmit nem kívánt mondani az utolsó szó jogán, a bíróság ezt követően pedig kihirdette az ítéletet. A másodfokon eljáró ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és felmentette Borovszky Tímeát a vesztegetés vádja alól.

Az indoklás szerint az elsőfokú ítélet csak részben megalapozott. A szembenálló felek egymással "homlokegyenest eltérő" vallomásokat tettek. A bíróság azt vizsgálta, hogy Nagy Attila állításait milyen tények támasztják alá, hiszen az ő vallomása képezte a vád alapját.

Az ítélőtábla megállapította: a vallomás nem alkalmas arra, hogy a bíróság ennek alapján a bűnösséget megállapítsa. A bíróság szerint Nagy Attila eltérő nyilatkozatokat tett arról, hogy az általa sikkasztásnak nevezett cselekményt Borovszky Tímea mikor követte el, és más lényeges körülményekről sem tudott beszélni, bizonyítékokat pedig nem tudott felmutatni. A bíró hangsúlyozta: valaki bűnösségét csak akkor lehet megállapítani, ha az minden kétséget kizáróan bizonyítható.

Mivel az első- és a másodfokú ítélet eltér a bűnösség kérdésében, ezzel az ítélethirdetést követően megnyílt a lehetőség a harmadfokú tárgyalásra. A védelem az ítéletet tudomásul vette, az ügyész viszont fellebbezett, így a Legfelsőbb Bíróságon fejeződik be az ügy.