Szakszerűtlenül rakta újra a budai alsó rakparton a Margit híd lábánál álló partfalat a kivitelező - véli a Budapest Világörökségéért Alapítvány. Az építményt azért kellett 6 méterrel beljebb, a Duna felé eltolni, mert a szennyvíz főgyűjtő kialakításához szükség volt a rakpart kiszélesítésére is.
Az alapítvány Ybl-díjas főépítésze az InfoRádiónak elmondta: előbb azért kellett közbelépniük, mert a kivitelező az újraépítéshez nem tardosi vörös mészkövet, hanem süttői fehér követ akart használni, holott az UNESCO szakértőinek 2005-ös állásfoglalása szerint a falat az eredeti anyagokból és formában kellett helyreállítani.
A partfal végül tardosi kőből épült fel, ehhez azonban az Európai Unió beavatkozására is szükség volt: a támogatásért felelős biztosság megkövetelte, hogy a helyreállítást az UNESCO-döntésnek megfelelően végezze el a cég - magyarázta Korompay Katalin.
A fal ugyan az eredeti alapanyagból, ám a világörökségi címhez méltatlan minőségben készült el: a munkások egyenetlenül rakták fel a köveket, így azok között jókora hézagok maradtak, ráadásul a párkányhoz jó néhány rosszul faragott profilú elemet is felhasználtak.
A megrendelő fővárosi önkormányzat vitatja a Budapest Világörökségéért Alapítvány véleményét, és különféle javítási technikákkal próbálja kozmetikázni a helyzetet, de a 40 centiméter vastag kőfal felső 5 centijén végzett betétezésekkel nem lehet tartósan megjavítani a falat - hangsúlyozta az építész, aki szerint az építmény jelenlegi formájában nem tud majd ellenállni az időjárás viszontagságainak.
Korompay Katalin figyelmeztet: nemcsak azért fontos, hogy a fal megfelelő formában épüljön újjá, mert esetleg veszélybe kerülhet annak világörökségi státusza, hanem azért is, mert a csatornarendszer építésére szánt támogatás utolsó 20 százaléka is elveszhet. Az unió ugyanis ennek kiutalását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a támfalat az UNESCO előírásainak megfelelően állítják helyre.
Függ-e ettől bármi is?
Összességében egyetért az alapítvány munkatársainak véleményével a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke: Mezős Tamás szerint is igaz, hogy a támfal újjáépítésének minősége esztétikai és műszaki szempontból is elfogadhatatlan, ám úgy véli, az építményt nem kell teljesen elbontani, mert a hibák jó része javítható.
A szennyvízprojekt uniós támogatásáról szólva Mezős Tamás úgy fogalmazott: ellent kell mondania az építészasszonynak, de az UNESCO-nak sajnos nincs szerepe az effajta források elosztásában. "A támogatási összegek megítélésénél a munka alapvető minősége nem szempont. Elsősorban gazdasági, közgazdasági szempontokat mérlegelnek, illetve azt, hogy az előzetes tervekben szereplő mennyiségek beépültek-e vagy sem. Esztétikai minőséget az EU-pénzek átutalásánál senki sem vizsgál" - magyarázta.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke szerint munkatársai meg tudják ítélni, hogy a partfal mely részeit kell újjáépíteni, és úgy véli: kifejezetten káros lenne, ha külföldi szakértőket vonnának be kérdés rendezésébe, ezzel ugyanis lejáratnák Magyarországot.
Mezős Tamás szerint a probléma az, hogy a hivatal mozgástere folyamatosan szűkül: a folyamatok gyorsítására hivatkozva már megnyirbálták a szervezet szakhatósági jogosítványait, márpedig a így nincs joguk arra, hogy elegendő mélységben beavatkozzanak az egyes projektek végrehajtásába.
Hanganyag: Herczeg Zsolt