A gyermekszegénységről készült kutatás eredménye nem győzelmi jelentés, sokkal inkább elgondolkodásra késztető elemzések sora - mondta Ferge Zsuzsa. A magyar kormány 2005-ben döntött a gyermekszegénység elleni programról, született is egy 25 évre szóló nemzeti stratégia. Ez azonban csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle, és időről-időre emlékeztetni kell létezésére is.

2005-2006-ig kismértékben csökkent a gyermekszegénység, az utóbbi másfél évben azonban ismét nőtt, annak ellenére, hogy a családtámogatási rendszer egyes elemei lassították a legrosszabb helyzetű családok végleges leszakadását - ismertette a professzor.

Elmondta azt is: kutatásaik ellentmondanak annak a közgazdászok által emlegetett állításnak, hogy a segélyezés a munkavállalási hajlandóság ellen hat. Ferge Zsuzsa hangsúlyozta, hogy épp ellenkezőleg, a segély nem távolít, hanem közelít a munkavállaláshoz, az oda vezető út első lépésének mondható. A segélyezésből ugyanakkor kimarad körülbelül a rászorulók fele.

A gyermekszegénység elleni programról elmondta: folyik egy kísérlet Szécsény kistérségben, ami azt mutatja, hogy a program nagy nehézségek árán, de megvalósítható. Ez azért is fontos, mert uniós pénzek segítségével valószínűleg lehetőség lesz arra, hogy más kistérségekre is kiterjesszék a programot.

A segélyezésben, családtámogatásban, lakhatási feltételek javításában, az óvodáztatási támogatásban, esélyegyenlőségi célkitűzésekben megjelenő kormányzati intézkedések ellenére Ferge Zsuzsa úgy látja: a 25 éves cselekvési program nem kapja meg a kellő figyelmet.

"Ez a nemzeti stratégia, amelynek el kellett volna 2007-ben intenzíven indulnia, nincs a helyén. Nem vált kellőképpen kormányzati prioritássá, és nagyon nagy a forráshiány" - fogalmazott a szakember.

Ferge Zsuzsa leszögezte: mivel a gyermekszegénységnek a jövőben megjelenő következményei vannak, a forrásokat a gyerekeknek kellene elsőnek adni, és tőlük kellene utolsóként elvenni.