A hetvenes években nemcsak Bajorországban, hanem az akkori Nyugat-Németország több más tartományában is ott lógott a falon a kereszt az állami hivatalokban. Az ezredfordulót követően azonban Renate Schmidt szociáldemokrata családügyi miniszter az állam semlegességére hivatkozva hadjáratot indított a feszületek ellen, így azok Bajorországban is lekerültek a közintézmények faláról.

Az idén tavasszal beiktatott bajor tartományi kormány azonban úgy döntött, hogy június elsejével ismét kötelezővé teszi a kereszt kifüggesztését a közintézményekben az ország történelmi és kulturális jellegének kidomborítására.

Az intézkedés alól csak az állami színházak, múzeumok és egyetemek kaptak felmentést.

Az intézkedés országszerte heves vitákat robbantott ki. Politikusok, egyházi vezetők érveltek pro és kontra a témában. Az ellenzéki politikai erők szerint az állam semlegessége csorbul a feszületek kifüggesztésével. Reinhard Marx bíboros, München-Freising érseke szerint egy ilyen döntés előtt ki kellett volna kérni az egyházak és a társadalmi csoportok véleményét.

A bajorországi evangelikus egyház püspöke, Heinrich Bedford-Strohm, szintén a kereszt kötelező kifüggesztése ellen foglalt állást, mondván, a feszület mindenekelőtt vallási jelkép, és nem lehet csak a nyugati keresztény kultúra szimbólumának tekinteni. Hasonló szellemben nyilatkozott a Bajorországban élő muszlimok vezetője, Mohamed Abu El Qomsan szerint

a kereszt kifüggesztése sérti az állami semlegesség elvét.

A bajorországi zsidó hitközségek elnöke, Charlotte Knobloch viszont azzal érvelt, hogy éppen a migránsok integrálása miatt szükséges a normákat és az értékeket pontosan meghatározni. Egy katolikus teológus szerint az intézkedést bíráló egyházi vezetők struccpolitikát folytatnak az iszlámmal szemben, pedig ahonnan eltűnik a kereszt, ott a Korán és a saría diadalmaskodhat.