Amerika feszült, megosztott és a Stephen Paddock által végrehajtott Las Vegas-i mészárlás még inkább kiélezte a feszültséget.

Nem segít a helyzet lenyugtatásában a közösségi média sem – a Facebook és a Google algoritmusai rövid idő alatt prominens helyeken jelenítették meg a felhasználók oldalain azokat a radikális blogbejegyzéseket, amelyek szerint a gyilkos egy demokrata választó volt, aki ellenezte Donald Trump elnök politikáját.

A Guardian című lap „hiper pártos trollkodásnak” és a másik oldalt okoló „virális online propagandának” nevezi a jelenséget.

Mielőtt a rendőrség megnevezte volna az immár kétségen kívül gyilkosnak tartott Stephen Paddockot, radikális jobboldali posztolók egy másik férfi, Geary Danley nevét kapták fel. Mivel kiderült róla, hogy liberális gondolkodású, az „alternatív tény” gyorsan elkezdett terjedni a jobboldali fórumokon, úgy, hogy egyelőre még nem világos, mi is volt a forrás.

Az úgynevezett „alt-jobboldal” által használt 4chan fórum megemlítette, hogy a tévesen vagy szándékosan megnevezett férfi regisztrált demokratapári választó. Ezt követően a Gateway Pundit nevű, hasonló szellemiségű blog már ilyen szalagcímmel publikált egy cikket:

„A Las Vegas-i gyilkos jelentések szerint demokrata, aki kedveli Rachel Maddow-t, a MoveOn.orgot és köze van a Trump-ellenes Hadsereghez”. A cikk az ajánlások miatt gyorsan elterjedt a Facebookon, annak ellenére, hogy nem tartalmazott forrásmegjelöléseket.

Annyira népszerű lett, hogy a közösségi portálnak még azon a részén is feltűnt, ahol a katasztrófák idején a felhasználók jelezhetik szeretteiknek, hogy biztonságban vannak.

A tévesen megnevezett férfi nevére keresőket közben a Google a 4chan fórumra irányította, mert algoritmusa feltolta azt a találati lista tetejére.

A Guardian mindezt úgy írja le, hogy a „jobboldali felhasználók sikeresen manipulálták a közösségi média algoritmusokat és politizálták át a tragédiát”. Függetlenül attól, hogy tudatos manipuláció történt-e vagy egy nagy tömeg gondolatai és érzelmei nyomán terjedtek el az álhírek, a közösségi médiát az utóbbi időben keményen támadják a keresési találatok állítólagos elfogultsága vagy az egyes cikkeknek nagyobb megjelentést biztosító algoritmusok miatt.

A bírálók szerint a cégek felelőssége, hogy úgy alakítsák át programjaikat, hogy rosszindulatú felhasználók nem tudjanak azokkal ártani – például úgy, hogy rosszindulatú kérdést írnak be a keresőbe. Mindez ugyanakkor felveti azt a kérdést is, hogy meddig terjed a szólásszabadság és hol kezdődik a cenzúra az interneten.

Kutatók azt is megjegyzik: az emberiség a könyvnyomtatás elterjedése előtt és után is pletykált és terjesztett álhíreket. Ezért

még mindig fontos, hogy megbízható forrásból informálódjanak.

Napjainkban ugyanakkor a gond az, hogy a híreszteléseken alapuló blogbejegyzéseket a hagyományos hírmédia is legitim forrásként kezelheti. A Twitteren és máshol szándékosan elterjesztett rosszindulatú dezinformáció így beszivároghat az elméletileg szerkesztők által megszűrt híradásokba.

A Facebook és a Google néhány órával az álhírek elterjedése után – a nyomás előtt meghajolva – közölte, hogy „releváns” találatokkal helyettesítették be az álhíreket.

Közben a gyilkos családja közölte: Stephen Paddock nem hangoztatott egyértelmű politikai nézeteket, és nem volt világos, melyik oldalt támogatja.