A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség bécsi központjában tavaly júliusban még alig száradt meg a tinta azon a megállapodáson, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, valamint Németország kötött a teheráni kormánnyal az iráni atomkutatás kizárólag békés célú felhasználásáról, Berlinben a gazdasági miniszter elindult Teheránba, hogy előkészítse a talajt a büntetőintézkedések előtt folytatott kétoldalú kereskedelem helyreállítására.
Sigmar Gabriel előtt Iránban kigurították a vörös szőnyeget, és ebből már akkor arra lehetett következtetni, hogy az embargó feloldását követően megnyíló teheráni bazárban kiváló eséllyel alkudozhatnak majd a német ipar megbízottai.
Németország főleg nehézipari, valamint vegyipari termékekkel és gépkocsik kivitelével volt jelen Iránban. Az exportból a német gazdaságnak közel 5 milliárd euró haszna volt. A Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke Berlinben most viszont - a hagyományos kapcsolatokra utalva - úgy vélte, hogy a cserekereskedelemből fakadó többlet akár a 10 milliárd eurót is elérheti.
Sigmar Gabriel azonban óvott a túlzott derűlátástól, és rámutatott arra, hogy egy ideig még eltarthat, amíg a 100 milliárd dollárra becsült iráni kintlévőségek teljes mértékben a teheráni kormány rendelkezésére állnak. Egyben nem titkolta azt sem, hogy a német ipar képviselőihez hasonló, kiváltképpen a francia gazdaság megbízottai is a startvonalban állnak, minél jobb üzleti szerződések megkötésére.
További problémát jelent a kőolaj árának folyamatos esése, holott az embargó előtt Irán egyik legfontosabb valutabevételét az olajexport jelentette. A kezdeti nehézségek áthidalására a berlini kormány most fontolóra vette állami garanciák vállalását az iráni cégekkel szerződő német vállalatok számára.
Súlyos gond merült fel az elektromos autózással kapcsolatban