Nem tudni, hogy pontosan hol és mikor születik meg az a csecsemő, aki a Föld hétmilliárdodik lakója lesz, de az ENSZ október 31-ét jelölte meg születésnapja jelképes dátumaként.

A népességrobbanás az utóbbi 200 évben következett be: 1804-ben érte el számítások szerint a Föld lakossága az egymilliárdot, 1959-ben a három, 1987-ben az öt-, és 1999-ben a hatmilliárdot.

Demográfusok az okok között említik azt, hogy tovább élünk, és hogy több gyerek születik.

Mindez kérdéseket vet fel arról, hogyan lesz képes eltartani a bolygó az emberiséget. Becslések szerint 20 év múlva 40 százalékkal több élelmiszerre és ivóvízre lesz szükség, mint most. Az emberiségnek új megoldásokat kell találnia, a fenntartható fejlődésre - azaz a bolygó forrásainak olyan módon történő kihasználására, hogy a források egy része képes legyen megújulni - miközben már most a kínálat csökkenése és az emelkedő élelmiszerárak jelentenek gondot.

Matthew Conelly, a Columbia Egyetem professzora, a "Fatális tévedés: harc a világ lakosságának szabályozásáért" című könyv szerzője azt állítja, hogy bár sokkoló lehet a népesség növekedése, azt valójában sikerült lefékezni. "Olyan, mint egy óceánjáró. Bár leállítottuk a motorokat, és kezdünk irányt váltani, sokáig tart, míg ezt érzékeljük" - mondta.

Õ is azok között van, akik a népesség növekedését az átlagéletkor megnyúlásával magyarázzák. "1920-ban Indiában 19 év volt a várható átlagéletkor, most már 60 év. Sem a hét-, sem a nyolcmilliárd ember nem lesz különleges hatással a Földre - teszi hozzá - de egy idő után gondok jelentkeznek, ha nem áll le a lakosság növekedése. Ha 10 milliárd ember próbál majd úgy élni, mint az amerikaiak, akkor lesz baj - utalt arra, hogy a fejlett világ egy lakosa a bolygónak sokkal több forrását használja fel, mint egy fejlődő világbeli.