Így szinte magától értetődik, hogy a törvényhozók, még ha meg is fordul a fejükben ilyen jellegű gondolat, óvakodnak ennek megfogalmazásától. De még az idegenekkel szemben tett kijelentések is általános megütközést és felháborodást váltanak ki - így nem véletlen, hogy a Szociáldemokrata Párt fontolóra vette az egykori berlini szenátor, Thilo Sarrazin kizárását tavaly megjelent radikális eszméket tartalmazó könyve miatt.

A szövetségi törvényhozásban hat polgári párt képviselői foglalnak helyet. Jelenleg a tartományi parlamentek közül is csupán kettőben van jelen szélsőséges programmal induló párt, de még a neonáci NPD küldöttei is tartózkodnak bármiféle olyan kijelentéstől az ülések során, amelyek kimeríthetik a gyűlöletbeszéd fogalmát.

Noha a viták sem a szövetségi, sem pedig a tartományi képviselőházakban nem minden alkalommal mentesek a túlfűtöttségtől, gyalázkodó, netán egyenesen rasszista felszólalásra nem volt példa a Német Szövetségi Köztársaság történetében.

De még a félreérthetőségtől is igyekeznek tartózkodni a képviselők és a politikusok. 1988 novemberében a törvényhozás rendkívüli ülésen emlékezett meg a holokauszt nyitányának tekinthető úgynevezett Kristály-éjszaka 50. évfordulójáról. Filip Jenninger képviselőházi elnök beszédében emlékeztetett 1938. november 11. éjszakájára, amikor felbujtott tömegek számos zsinagógát gyújtottak, majd dúltak fel.

Jenninger hangsúlya és az elhangzott szöveg egyes mondatai azonban félreértésre adtak lehetőséget, és ezért a kereszténypárti politikus néhány nappal később lemondott tisztségéről.

Az ezredfordulót követően egy szabaddemokrata politikus, Jürgen Möllemann miután élesen bírálta Izrael politikáját, teljesen elszigetelődött pártjában és felsőbb nyomásra megvált a szabaddemokraták frakciójának vezetésétől az északrajna-vesztfáliai képviselőházban.