Recep Tayip Erdogan török miniszterelnök annyira hisz a győzelemben, hogy kampány poszterei a modern török állam alapításának 100 éves évfordulójára utalnak, pedig arra még több mint tíz évet kell várni - jegyzi meg a hétvégi török voksolás kapcsán az AP.

Törökország felemelkedése és megerősödése az utóbbi évtized egyik legfontosabb, és legkevésbé észrevett jelensége. Elfelejtették már az IMF-segélyt, a gazdaság Kína és India után a leggyorsabban bővül a világon - teszi hozzá az Economist magazin, amelynek sikerült magára haragítani hétvégi vezércikkével a török elitet - pedig méltatja az ország eredményeit.

A Közel-Keleten, sok építkezésen török cégekkel találkozni, Törökország az európai piac harmadik legnagyobb televízió gyártója. A török légitársaság globális játékos, és az arab közvélemény egyre inkább csodálja a mérsékelt iszlám politikát folytató, de volt szövetségesét, Izraelt, bíráló Ankarát, amelynek megnőtt a befolyása a Kaukázusban is.

Erdogan Jog és Igazságosság pártja a voksok 40-45 százalékára számít, és kétharmados többség esetén alkotmánymódosításra készül. Ezzel egyszerre iktathatja ki a korábban puccsokat végrehajtó, hagyományosan befolyásos hadsereg befolyását, de be is betonozhatja saját hatalmát. A kormányfő nem titkolja, hogy francia mintára meg akarja erősíteni az elnöki posztot, amelyet miniszterelnöksége után szeretne is elfoglalni.

Bár pártját előszeretettel nevezik mérsékelt iszlamistának Nyugaton, sok világi török aggódik, hogy a muszlim fejkendő viselésének terjedése és az alkoholfogyasztás elleni fellépés szigorúbb idők előszele lehet. A rendőrségen belül például megerősödtek az iszlamisták. Erogant bírálják azért is, mert nacionalistább húrokat penget, mint korábban, és kevésbé megértő a kurd kisebbséggel szemben.

Közben jogvédők megjegyzik: a török kormány nem tűri a kritikát, 50-60 török újságíró ül börtönben, akiket államellenes szövetkezéssel vádoltak meg. 10 ezer peres ügyet indítottak írók és értelmiségiek ellen.

A török demokrácia bírálói emellett hozzáteszik: szokatlanul magas a parlamenti küszöb. Egy-egy párt csak a voksok 10 százalékának birtokában kaphat képviseletet, tehát a rendszer az erőseknek kedvez. Az Economist megjegyzi ugyanakkor, hogy az dinamikus növekedés ellenére a török gazdaság sebezhető: magas a költségvetési hiány (a GDP nyolc százaléka) és a munkanélküliség, de meglepő módon azt is hozzátette: a demokrácia érdekében jobb lenne, ha a törökök az ellenzékre szavaznának.

A kormányfő dühösen reagált, és arra utalt, hogy a brit magazin izraeli befolyás alatt áll. Egemen Bagis, az EU-csatlakozási tárgyalások főtárgyalója bocsánatkérést követelt, a kormánypárt egyik vezető tagja pedig felvetette: Európának nem érdeke az erős Törökország, és így akarja meggyengíteni.