A francia rendőrség mintegy háromezerre becsüli azoknak a romániai cigányoknak a számát, akik Párizs külvárosaiban telepedtek meg, és akik a bűnözés legkülönbözőbb formáiból tartják fenn magukat. A nyomozók annyit már tudnak a működésükről, hogy alapvetően a származási településük szerint csoportosulnak, és nem keverednek egymás között.

A Temesvárról érkező romák például az agresszív koldulásra, a Bukarest külvárosaiból származók a gépkocsik szélvédőjének lemosására szakosodtak. A dél-romániai Þãndãrei és Slobozia városokból érkezők a bankautomaták mellett posztolnak és általában a magányos, idősebb emberektől lopják el az éppen felvett pénzeket, a sorozatos betörések szervezői pedig az ugyancsak dél-romániai Tulcea városából származnak.

Az eddigi vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a bűnözőket jól szervezett, maffiaszerű csoportok foglalkoztatják, az "alkalmazottak" pedig "munkájukkal" általában a saját hazájukban a szüleik vagy családjuk által felvett hitelek kamatait törlesztik. Nem véletlen, hogy Franciaországban ezt a jelenséget "modern rabszolgaságnak" nevezik.

A rendőrség munkáját egyébként nagymértékben nehezíti, hogy az elkövetők jelentős része 11 és 15 év közötti kiskorú, akiket megbízóik mindenféle hivatalos papír nélkül küldenek a "bevetésekre", így tettenéréskor gyakorlatilag lehetetlen az azonosításuk, ráadásul mivel kiskorúak, sem kiutasítani, sem elítélni nem lehet őket. Az egyik sajtónak nyilatkozó rendőr szerint a fiatal rablókban mindez máris egyfajta büntetlenségi érzetet alakított ki.

A Romániából érkező bűnözők által okozott problémák már több mint tíz éve foglalkoztatják a francia hatóságokat, és az ügy miatt Nicolas Sarkozy 2002-ben, még belügyminiszterként Bukarestbe látogatott. Az akkor kötött megállapodás értelmében a francia hatóságokat azóta romániai rendőrök segítik a jelenség jobb megértésében és visszaszorításában.