Egy svájci kutatás megállapította, hogy a szén-dioxid kibocsátási harcban meglepő módon egy rágcsáló nagy segítségére lehet az emberiségnek – írja a Live Science cikke nyomán a Portfolio.

A vizes élőhelyek rendeget szén-dioxid megkötésére képesek, amivel hozzájárulnak a klímaváltozás hatásai elleni küzdelemhez. A tanulmány szerint a kisebb patakokon felépített hódgátak és a mögöttük kialakuló tavak nettó szén-dioxid megkötővé tehetnek egy területet.

A kutatók azt is kiemelik, hogy Európában egy időben jóformán teljesen eltűntek az eurázsiai hódok a vadászat miatt, azonban az utóbbi években a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően egyre nagyobb területekre térnek vissza, tevékenységükkel pedig jelentős hatást gyakorolnak a tájra.

A hódok jelenléte közgazdasági szempontból sem elhanyagolható, hiszen különösebb költségek nélkül formálják át a vizes élőhelyeket.

Az eredményeket a Communications Earth and Environment folyóiratban publikálták. A tanulmány alapjául egy 800 méter hosszú patakszakasz vizsgálata szolgált, ahol a hódok befolyásolják a vízháztartást. A terület 2010 előtt leginkább ártérként funkcionált, melyen sok fa nőtt. Amint a nagytestű rágcsálók elkezdtek a pataknál otthonra lelni, megváltozott a környezet: a nagyobb fákat kidöntötték a gátak számára, utat és fényt nyitva a kisebb növények számára.

Megmérték a víz környékén a szén mennyiségét, és arra jutottak, hogy ezek alapján nettó elnyelő lett a terület, évente körülbelül 832-1129 hordó olajfogyasztásnak megfelelő mennyiségben. Az eredmények alapján arra jutottak, hogy csak Svájcban az éves kibocsátás mintegy 1,2-1,8 százalékát lehet hódok segítségével megkötni. Kifejezetten törekedtek arra, hogy ne dimenzionálják túl az állatok képességeit, de még így is határozottan magas eredmények jöttek ki.