A Lisszaboni Egyetem, a Montanai Egyetem, a Dél-Atlanti Környezetvédelmi Kutatóintézet (SAERI) és a lisszaboni Egyetemi Intézet (ISPA) szakemberei vizsgálataik során arra jutottak, hogy a Falkland-szigeteken élő dolmányos albatroszok (Thalassarche melanophrys) nagyobb arányban "válnak el" partnereiktől, amikor emelkedik az óceán felszíni hőmérséklete - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A Proceedings című tudományos folyóiratban bemutatott elemzésüket a szigeteken 15 év alatt gyűjtött adatok alapján készítették.
A fiatal albatroszok évekig "randiznak", mire megtalálják életre-, de legalábbis évtizedekre szóló partnerüket. Korábbi kutatások szerint nagyon alacsony a "válások" száma, általában 1-8 százalék az arányuk. Ezek okát főként a fiókák nevelésénél vagy a költésnél jelentkező problémákban találták: ha a kicsik elpusztulnak vagy ragadozók falják fel őket.
Az új kutatás azt vizsgálta, hogy a nehezedő környezeti körülmények is okozhatnak-e válást, főként ha azok hatással vannak a szaporodásra.
A tudósok által használt adatokat 2004 és 2019 között gyűjtötték a Falkland-szigeteken élő madarakról, majd összevetették azokat az időjárás-megfigyelő állomások információival és a környezet megfigyeléséből származó adatokkal.
Ennek eredményeképpen összefüggést találtak a madarak megnövekedett arányú válása és azon periódusok között, amikor a tengervíz felszíni hőmérséklete megemelkedett.
Vizsgálatok szerint ezen időszakokban a felszíni melegebb víz nem keveredik az alsóbb, hűvösebb vízzel. Ennek hatására kevesebb tápanyag kerül a felszínre, ahol a madarak elérik őket. Emiatt éhesek maradnak, ami befolyásolja a tojástermelést.
Az éhség hatására egyik vagy másik fél magára is hagyhatja a tojásokat vagy a fiókákat, ami szintén a párok elválásához vezet. Ha ez megtörténik, az albatroszok nem adnak újabb esélyt, a válás végleges: ilyenkor általában új párt keresnek maguknak.
