INFORÁDIÓ
2021. december 3. péntek
Ferenc, Olívia

szervátültetés

transzplantáció

veseátültetés

Blurred shot of group of professional surgeons at work in operating room. Emergency case, surgery, medical technology, health care cancer and disease treatment concept

Sertésvese lehet a reménysugár a szervátültetésre váróknak

Infostart

A tudósok évtizedek óta kutatják a xenotranszplantáció lehetőségét: más fajok szervei segíthetnek a szervre várakozva reménytelenül hosszú várólistákra kerülő betegeknek.

Úttörő műtétet hajtott végre nemrégiben Amerikában Robert Montgomery sebész: egy nő testébe ültette be egy sertés veséjét. Hároméves tervezés előzte meg a beavatkozást, melynek sikere vagy bukása szinte azonnal kiderül, amikor a sebész eltávolítja azokat a csipeszeket, amelyek a befogadó test véráramát a vesébe engedik. A legrosszabb esetben rögtön elkezd kékre váltani a vese színe, jelezve, hogy az emberi test idegenként azonosította a szervet, és kilökni igyekszik.

A sertések a USA Today cikke szerint elméletileg kiváló alternatívát jelentenek azoknak, akik fájdalmas és kellemetlen kezeléseket átélve várnak szervre: a sertésvese mérete megfelelő, és az állat könnyen tenyészthető.

Régi elképzelést próbált ki újra

A fajok közti határok átugrása ugyanakkor veszélyes is lehet: Leonard Bailey 1984-ben már azt hitte, sikerül elérnie a célt, amikor egy pávián szívét ültette be egy 12 napos, súlyos szívdeformitással született újszülött testébe. A vércsoportok össze nem illősége miatt a gyermek 21 nap múlva meghalt, de 1985-ben egy csecsemőn már sikeres szívátültetést hajtott végre emberi donortól származó szervvel: ez volt az első csecsemőben elvégzett hasonló beavatkozás.

Montgomery nullás vércsoportú sertést választott a műtéthez, melyet a United Therapeutics, egy biotechcég 3,2 millió dollárral támogatott. A sikere esetén megvolt már ekkor a következő lépés is: egy kritikus, életveszélyes állapotú, vagy nagyon rossz életkilátású betegbe ültetne majd be sertésszívet. Ehhez azonban kellett az első műtét.

Szeptember 24-én tudta meg, hogy egy agyhalál állapotába került nő lánya azon gondolkodik, felajánlja édesanyja testét a műtét céljára.

Szervdonornak nem volt alkalmas, de egész életét mások szolgálatába állította és több dialízisre járó embert ismert: biztosan nem lett volna neki sem ellenére a döntés. A sebész pontosan három évvel saját szívátültetése után tudta meg, hogy a testet felajánlják erre a célra: az örökletes szívbetegséggel élő orvosnak már egyetemistaként defibrillátort ültettek a szívébe. 2018-ban tudta meg, hogy szíve lassan feladja a harcot: azért juthatott gyorsan szervhez, mert elfogadta egy túladagolásban meghalt, hepatitis C-vel fertőzött ember szervét.

Állatvédők ellenezték

A műtétre kilenc hónapja készült: a procedúrához élő sertésből kell a szívet kioperálni, amit állatvédő szervezetek nem tartanak etikusnak, azzal érvelve:

az állatokat nem tartalék szervek miatt kell tenyészteni,

sokkal inkább segítene a szervhiányon az, ha nem a szerveiket felajánlóknak kellene lépéseket tenniük, hanem azoknak, akik nem akarják felajánlani azokat. Tadeusz Pacholczyk katolikus pap, bioetikus és idegtudós ugyanakkor sem abban nem lát kivetnivalót, hogy állat szervét kapja valaki, sem abban, hogy ezt a műtétet egy agyhalál állapotában levő emberen végezték el.

A sertést a United Therapeutics tulajdonában levő Revivicor tenyésztette: még embrióként kivágták egy génjét, hogy csökkentsék a kilökődés kockázatát. Igyekeztek a lehető legkisebb változtatást megejteni.

A sertésnél műtétet is végeztek, hogy a csecsemőmirigyét a veséjéhez rögzítsék. A csecsemőmirigy fehérvérsejteket termel – az immunrendszer katonáit, amelyek segítenek a szervezetnek a fertőzések elleni küzdelemben. A sertés csecsemőmirigyének a vesével együtt történő átültetésének célja, hogy csökkentse az ember hosszú távú immunválaszát az idegen vesével szemben. Az élő beteg csecsemőmirigyét ezután eltávolítanák.

Így zajlott a műtét

A beavatkozás szeptember 25-én hajnali hat órakor kezdődött a stabil állapotban levő agyhalott testen: sokan nem értenek egyet azzal, hogy ezt a módszert választotta Montgomery az első átültetéshez, azzal érvelve, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ennek reakciói megfelelnek azoknak, amelyek egy élő páciensnél bekövetkezhetnek. A sebész szerint ugyanakkor a nő állapota nem adott okot aggodalomra.

A beavatkozás előtt egyperces néma csenddel adóztak a donor tiszteletére, majd megkezdődött a műtét. Néhány perccel hét óra után a sertésvese a műtőasztalra került – a testen kívül tartották, hogy később vizsgálhassák –, és megkezdődött a beoperálása.

Háromnegyed nyolc után az emberi vér beáramlott a vesébe, és egészséges, mélyvörös színre festette. Egy perc múlva vizelet távozott a testből.

A műtét sikerült.

A sertésvese vizeletkibocsátása erős volt, és a szerv hatékonyan szűrte a vérét, mint egy normál vese. Úgy tűnt, hogy az immunrendszere egyáltalán nem reagál az idegen vesére. A szerv 54 órán át működött, mielőtt a nőt lekapcsolták volna a lélegeztetőgépről.

Nyitókép: Getty Images
A címlapról ajánljuk

×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018