A kihalás szélére sodródott több területen Ausztrália különleges állata, a kacsacsőrű emlős. A tojást rakó emlős Kelet-Ausztráliában, Tasmániában és Dél-Ausztráliában honos, az utóbbi időben azonban "gyakorlatilag kihalt" egy új kutatás szerint.
Az Ausztráliában pusztító szárazság nagy csapást mért az egyre csökkenő kacsacsőrűemlős-populációra (Ornithorhynchus anatinus), mivel kiszáradtak a folyók, a partokra kényszerítve az állatokat - áll a Biological Conservation című tudományos lapban megjelent tanulmányban.
A szerzők kiemelték:
a populáció visszaesésének oka az élőhelyek emberi tevékenység okozta zsugorodása és a klímaváltozás.
"A kacsacsőrű emlősöket már több területen a kihalás szélére sodortuk és teljesen tönkretettük élőhelyét" - mondta el hétfőn Gilad Bino, a tanulmány egyik szerzője, az Új-dél-walesi Egyetem munkatársa.
A szakértők szerint 52-72 százalékos visszaesés várható a populáció méretében a következő száz év szárazságának súlyosságától függően. Ez azt jelenti, hogy a kacsacsőrű emlős a jelenleg neki otthont adó területek 40 százalékán kihalhat a becslések szerint.
A kacsacsőrű emlősöket fenyegető veszélyhez hozzájárulnak többek között a klímaváltozáshoz köthető események, mint
- a száraz időszakok időtartamának és gyakoriságának növekedése,
- a nem fenntartható vízhasználat,
- az élőhelyeik tönkretétele,
- a talaj termőterületté alakítása.
- Szintén fenyegetést jelentenek az invazív ragadozó fajok, köztük a rókák.
A Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) vörös listáján jelenleg a mérsékelten fenyegetett kategóriába tartozik, de a fajra leselkedő veszélyek miatt egyre nagyobb a kihalás esélye, így a faj a sebezhető kategóriába kerülhet.
A tudósoknak nincs sok információja a kacsacsőrű emlős populációjának megoszlásáról vagy méreteiről, mivel a félig vízi életmódot élő állat éjszakai életet él.
Egy 2018-as országos kockázatértékelés szerint populációjuk nagyjából 300 ezerről 200 ezerre esett vissza az egész országban az európai gyarmatosítás óta.
