Charles Moore oceanográfus és hajóskapitány, az óceáni szemét problémájára évtizedek óta hívja fel a figyelmet, 1997-ben ő fedezte fel a nagy csendes-óceáni szemétszigetet is.
„Ezt az örökséget hagyjuk a jövő generációi számára. A világméretűvé nőtt eldobható társadalom nem fenntartható. Ugyanakkor nem tudunk minden műanyagot megőrizni vagy újrahasznosítani, el kell, hogy dobjuk őket. A piaci szabályozás sokat tehet, de nem képes helyrehozni az óceánok természetes rendjét, amit tönkretettünk.
A világ összes kincse sem elég, hogy összegyűjtsük a műanyagot és hogy újra helyrehozzuk az óceánt”
- fogalmazott az oceanográfus egy előadásában.
Most Charles Moore és csapata egy hat hónapos expedíción térképezte fel az új szemétszigetet, amelyet a Csendes-óceán déli részén hordtak össze az áramlatok, és amelynek a kiterjedése 2,5 millió négyzetkilométer.
Az új szemétsziget sajátossága, hogy a többitől eltérően itt apró, pár centis műanyaghordalék halmozódott fel egy nyugat-európányi területen.
„A hulladék jelentős része a világ óceánjainak bizonyos pontjain összegyűlik köszönhetően az óceánokban futó áramlatoknak. A Csendes-óceán északi térségeiben található a legnagyobb hulladéksziget. Ezt egy nagy örvényként kell elképzelni, amit körbefutnak az áramlatok, és Magyarország területének sokszorosát teszi ki a sok műanyaghulladék. Ez ugyan a műholdakról nem látszik, és annyira nem sűrű, hogy a hajók elakadnának benne, ám az óceánok mélyebb rétegeiben is találhatók műanyag-hulladékok. Ezt bizonyítja az, hogy az ámbrás cetek gyomrában is nagy mennyiségű műanyagot lehet találni.
A nagyon apró műanyag törmelékrészecskéket pedig felveszik a tengerekben élő szervezetek – kisebb rákok, medúzák –, amik azután a halak táplálékává válva akár a mi tányérunkon is megjelenhetnek”
- mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország projektfelelőse az óceáni szemétszigetek jelenségét az InfoRádióban.
Éppen az újabb hatalmas szemétsziget felfedezésével egy időben publikálta a Kaliforniai és a Georgiai Egyetem, valamint a massachusettsi Óceánkutató Intézet összefoglaló tanulmányát, amelyben arra jutottak, hogy az 1950-es évek óta – amikor felpörgött a PVC ipari termelése –
8,3 milliárd tonna műanyagot állított elő az emberiség, amiből 6300 millió tonnát szemétként már le is selejtezett.
A szemétbe került műanyaghulladék 12 százalékát elégetik, hozzájárulva ezzel a légszennyezéshez, 9 százalék lett csupán újrahasznosítva. 79 százaléka pedig szemétlerakókba került, és szennyezi a környezetet, például szemétszigeteket alkotva az óceánokon.
Az évről évre megtermelt hulladékmennyiség egytizede kerülhet a tengerekbe. Eközben a műanyag előállítása rohamosan nő, 2050-re elérheti a 12 milliárd tonnányi mennyiséget.
Az ENSZ júniusban megrendezett óceán- konferenciáján a tudósok már arra figyelmeztettek, hogy
az óceáni szemét össztömege 2050-re meghaladhatja az óceánokban élő halak össztömegét.
