A Kr.u. 7-8. századi sírboltot 1998-ban tárták fel Nara-prefektúrában, Aszuka közelében. A kőépítmény mindössze 1 méter magas, 1 méter széles, hossza alig 2,5 méteres, a rég kifosztott sír érdekessége a falait és mennyezetét borító színpompás freskók - olvasható a Yahoo hírportálon.

A sírkamra falait a négy égtáj felé tájolták, az északit a fekete teknős, a délit a vörös a főnixmadár, a nyugatit a fehér tigris, míg a keletit a kék sárkány ábrázolása díszíti. A mennyezet viszont az éjszakai égboltot jeleníti meg, a térképen 68 csillagkép különböztethető meg. A csillagokat aranyozással emelték ki, a három cinóbervörössel festett koncentrikus kör pedig az égi objektumok, köztük a Nap mozgását jelöli.

Két kutató, Szoma Mitszuru, a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium asztronómusa és Nakamura Tszuko, a Daito Bunka Egyetem tudósa külön-külön elemezték az ősi csillagtérképet, és arra a következtetésre jutottak, hogy az "idegen" égboltot ábrázol, olyan pozícióban jeleníti az égitesteket, ahogy azokat Kínában, Hsziánban (Xi'an), vagy Lojangban (Luoyang) végzett megfigyelések során észlelhették.

A tudósok abban is egyetértettek, hogy a csillagtérkép a sírbolt építését több évszázaddal megelőző állapotokat tükröz. Ám míg Szoma Mitszuru Kr.u. 240-520 közötti időszakra datálja a csillagtérképet, Nakamura Tszuko Kr.e. 120-40 közötti periódusra teszi a megfigyeléseket.

Egész más véleményen van Mijadzsima Kazuhiko, a Dosisa Egyetem professzora, aki a sírkamra felfedezése után közvetlenül tanulmányozta a mennyezeti freskót. Meggyőződése szerint az ősi csillagtérkép a Koreából Kr.e. 65 táján végzett megfigyeléseket tükrözi.