Bagdy Emőke az InfoRádió Aréna című műsorában kifejtette, hogy a férfiaknak nehezebb hatékonyan kezelni a feszültséget.

"Egy nő könnyebben fejezi ki, futtatja le vagy ki a feszültségeit, míg a férfi többnyire »kuktafazék-reaktor«, tehát időnként kitör, de hordozza, visszafojtja a feszültséget, de utat kell, hogy találjon. Sokszor lenyeljük a feszültségünket - ahogy mondjuk is gyakran. Egy férfi sokkal inkább igyekszik férfi módra viselkedni: nem szellőzteti lépten-nyomon a feszültségeit. Ebből következően sokkal több szervi károsító feszültséggel bombázza a testét, sőt egy aknamezőt csinál a szervezetében. Az egészségpszichológia már kidolgozta a megbocsátás lelki gyakorlatot és olyan módszereket, amelyekkel mindezeket a magunkban lepakolt és kémiai anyag formájában tárolt megbetegítő elemeket felszínre hozhatunk, felszabadíthatunk és kitakaríthatunk" - magyarázta a klinikai szakpszichológus.

"A férfiak gondolkodása balagyféltekés, racionális, az érzelmektől inkább távol tartják magukat - nem szándékosan, hanem mert ilyen az elméjük működése, a viselkedési programjuk. Ey férfi harcos, akkor is, ha nem üt. Vetélkedő világban élünk, amelyben már nagyon korán elkezdődik a teljesítmény és rivalizálás. A férfit beállítják abba a ringbe, ahol - akar, nem akar - bokszolnia kell az állásáért, az egzisztenciájáért, iszonyú magas a stresszfeszültsége. Nekünk, nőknek van egy mentőövünk: szülünk gyereket, van egy otthoni ténykedésünk, ha sütünk egy palacsintát, meg tudjuk nyugtatni magunkat, ha nagyon felhúzottak vagyunk. De mit csináljon a szegény férfi, akinek viszont éppen az elme- és hormonműködése következtében ez nembeli lényege? Ahogy Karl Gustav Jung rámutatott a múlt század elején: a férfi teremtő principiumot hordoz, teremt valamit: állást, otthont, házat épít, fát ültet, gyereket nemz. A létrehozás, az, hogy jelet, nyomot hagyjon a világban, minden férfinak nagyon fontos, a »ki vagyok én a világban« megszabja az identitását. Nem jó, ha ebben akadályozott" - fogalmazott a Prima Primissima-díjas klinikai szakpszichológus.

Bagdy Emőke szerint a nőknek érdemes segíteni a férfiakat, akik teremtő lényként érzik jól magukat, ez ma azonban nem biztosítható könnyen.

"Munkanélküliség, létbizonytalanság, otthonteremtési problémák: nincs az a fajta glória a férfi feje felett, ami meglehetett hosszú időn keresztül atyáink idején, hogy ő maga eltart egy családot, a nő legyen otthon, nevelje a gyereket. Nem ezt sírom vissza, hanem a férfi méltóságát védeném azzal, ha biztosítanánk számukra, hogy ha már egyszer úgy van, hogy nem tudják megkapni mindazt, ami ehhez az alap-teremtő szükséglethez hozzájárulna, hogy lelkileg is biztonságban érezzék magukat, akkor teremtsük meg ezt mi" - tanácsolja Bagdy Emőke."

A klinikai szakpszichológus megjegyezte, hogy ha a férfi kevésbé stresszes, azzal párja szinte minden területen jól jár.

A Prima Primissima-díjas klinikai szakpszichológus a gyereknevelésről is szót ejtett.

"Ha a szülő vagy a pedagógus leminősíti a gyengébben teljesítő kisiskolást, azzal még jobban megnehezíti a helyzetét - hangsúlyozta.

"A gyermek leképezi a körülötte lévő világot, látja a szülők stresszeltségét és az elvárások tömegével találkozik. A teljesítmény kerül előtérbe, pedig a gyermek számára a felhőtlen gyermekkort a szeretetkapcsolatok, a harmónia a családban és a játék jelenti. A játék teszi lehetővé, hogy felkészüljön a későbbi szerepekre: a nőére és a férfiéra. A nemi identitás kialakulásában a 3-5 éves kornak óriási a szerepe, ha ez idő alatt hagyjuk játszani és megerősítjük a játékban és az általa preferált ténykedésekben, nagyon fölszabadultan tudja érezni magát. Ha biztosítjuk számára a mozgást, azt a fajta szabadságot, ami létszükséglete, akkor a gyerek nem stresszel" - mondta Bagdy Emőke.

"A 6-10 éves kor közötti életkor nagyon szenzitív időszak. Üzenem minden pedagógustársamnak és szülőnek, hogy ilyenkor önismereti zárlat van: fogalma sincs a gyereknek, hogy kicsoda ő az értékeiben. De sajnos mi megmondjuk, a tanítónő vagy akár a szülő, amikor azt mondja: »de kis buta, ügyetlen vagy«, a gyerek elhiszi, komolyan veszi és el is kezd úgy viselkedni. Ezért nagyon fontos a bátorítás, megerősítés és a gyerek saját teljesítményéhez való minősítés. »Tudom, hogy meg tudod tenni«, »nem megy, nem baj, holnap már menni fog«, nagyon fontos, hogy a szülő is azt mondja: »nem baj, ha nem tudod, majd segítek és megoldod, bízom benned«. Bizalom, szeretet, megerősítés, soha nem leminősítés! A gyerek énjének ugyanis ez a fölépülési ideje. Õ szorgos, ügyes, nagyon szeretné megmutatni, hogy kicsoda, milyen kis ügyes a mozgás és a szellemi mozgások területén. Ekkor már átáll a gondolkodása egy olyan szintre, ahol már nem csupán érzelmi alapon tud gondolkodni. Nagyon fontos volna ebben a korban ezt a sok stressztényezőt kihagyni. Ha leminősül, butának, hátrányos helyzetűnek érzi magát külsejében vagy a képességeiben, ezek agyonstresszelik. Vetélkedni is kell, versengeni. Azok, akik élre kerülnek, lehet, hogy oktalanul-jogtalanul kapnak kiemeléseket, mert kontrasztos a megítélés: »te vagy a buta, ő az okos«, pedig csak annyit kellene tudomásul venni, hogy mindenki a saját ütemében fejlődik, s azt mondani:»majd te is leszel okos«!" - hangsúlyozta a Prima Primissima-díjas klinikai szakpszichológus.