A roncspénz fizetésével a berlini kormány átmenetileg biztosította az új autók iránti keresletet, a folyósítás beszüntetésével azonban érezhetően visszaesett a kocsik iránti kereslet, amit megszenved a luxuskategóriás járműveket kínáló Daimler-Benz is.

A cég vezetősége az első sorban a termelési költségek csökkentésével igyekszik biztosítani a vállalat nyereséges működését, ezért tervbe vette a C kategóriájú autók gyártásának áttelepítését a Daimler-Benz amerikai és kínai telephelyeire. A dollár alacsony árfolyamából kifolyólag jelenleg egy óra átlagmunkadíj Németországban megközelíti az 55 eurót, az Egyesült Államokban viszont alig éri el a 30-at.

A Daimler-Benz elnöke azonban utalt arra is, hogy az autógyár a fennmaradása érdekében évente 5 milliárd euró megtakarítására kényszerül, ami feltehetően nem csak a termelési folyamatok kihelyezése, hanem további karcsúsítás, azaz elbocsátások révén valósítható meg.

Ez azt jelentené, hogy a cég Stuttgart környéki, sindelfingeni központjának jelenlegi 20 ezer alkalmazottja közül csaknem 5 ezret elbocsátanának, ami ellen a szakszervezetek máris tiltakozó akciókat helyeztek kilátásba.