A módszer egyike azoknak az elképzeléseknek, amelyeket a tudósok a globális klímaváltozás ütemének lassítása érdekében fontolgatnak. A Mount Pinatubo vulkán 1991-es kitörése után megfigyelték, hogy a felső légkörbe jutó kénrészecskék - apró tükrökként viselkedve - jelentős mennyiségű napsugárzást vertek vissza a világűrbe, hűtve a földi klímát.

Szakemberek szerint erre mesterségesen is lehetőség van, így az emberiség képes lenne szabályozni a Föld éghajlatát. A nagy mennyiségű kén azonban olyan reakciókat indít be, amely a sarkvidékek felett jelentősen elvékonyítja az ózonréteget.

Az amerikai légkörkutatási intézet kutatói a rendelkezésre álló adatok és számítógépes modellezés alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az éghajlatváltozás mérsékléséhez elegendő mennyiségű kén légkörbe juttatása - a következő néhány évtizedben - az Északi-sark feletti ózonpajzs háromnegyedét elpusztítaná.

A Déli-sark felett lelassulna az ózonpajzs regenerálódása, a folyamatot 30-70 évvel vetné vissza a nagy mennyiségű légköri kén.

A szakemberek ezzel együtt nem zárják ki teljesen a módszer alkalmazhatóságát, ha ugyanis az éghajlatváltozást nem sikerül megfékezni, a következmények a fentebb vázoltnál is súlyosabbak lehetnek.