A Le Parisien szerint a 42 éves üzbég játékvezető élete első világbajnokságán szerepel, de még ez a tapasztalatlanság sem magyarázza meg, miért engedte meg a dél-amerikai játékosoknak, hogy széttördeljék a játékot, miközben 0–0 volt az állás, vagy miért tolerált annyi többé-kevésbé piszkos belépőt az Albirrojától a philadelphiai pályán. „

Szerintem a játékvezető kioszthatott volna néhány sárga lapot nekik,

az talán egy kicsit megnyugtatta volna őket” – kesergett William Saliba, a franciák egyik középső védője a mérkőzés után.

A világsajtó élesen bírálta teljesítményéért a játékvezetőt, akinek szakmai múltja elsősorban üzbég bajnoki mérkőzések vezetéséből állt eddig, de dirigált találkozókat az ázsiai Bajnokok Ligájában és a szaúdi bajnokságban is.

Ázsián kívül közreműködött a tavaly nyári klubvilágbajnokságon és a 2024-es párizsi olimpián is – utóbbin két alkalommal is ő vezette a franciák mérkőzését.

Az olimpián, Bordeaux-ban Ilgiz Tantasev vezette a Franciaország–Argentína negyeddöntőt, amely a franciák 1–0-s győzelmével, de teljes káosz közepette ért véget. A mostani vb-nyolcaddöntőhöz hasonló hangulatú mérkőzést követően a két csapat játékosai összeverekedtek az öltözőkhöz vezető alagútban.

A játékvezető – akit korábban a skótok is kritizáltak a Marokkó elleni csoportkörbeli vereség (1–0) után – 2024 decemberében egy több mint egyórás, orosz nyelvű podcastban beszélt karrierútjáról és bíráskodási módszereiről.

„Hétesztendősen még úgy képzeltem, hogy labdarúgó leszek – mesélte. – Aztán, tizenöt éves korom körül, súlyos sérülést szenvedtem. Szerencsétlenül estem el, és egy hónapig járni sem tudtam. Aztán újra tudtam járni, futni még nem. Mire futni is képes voltam, a jobb lábammal már nem tudtam rúgni. Rájöttem, hogy nem lesz belőlem profi futballista. Ezt nagyon nehéz volt elfogadni.”

Hogyan lett belőle játékvezető? Miközben szülővárosában, Buharában egy autószervizben dolgozott, betért hozzájuk egy ismerőse a futball világából, hogy megjavíttassa a kocsiját. Felvetette neki, hogy próbálkozzon meg a játékvezetéssel. „Eleinte nehéz volt kordában tartani a gyerekeket, akik mindannyian nyerni akartak. De a harmadik-negyedik alkalomra már megszerettem a feladatot” – mondta Ilgiz Tantasev.

Azt is elmondta, hogy órákat tölt azzal, hogy tanulmányozza az előtte álló mérkőzés csapatainak korábbi mérkőzéseit.

„Átveszem a fejemben a lehetséges forgatókönyveket, és figyelmeztetem a játékosokat a pályán, hogy tudom, mire készülnek. Például az olimpián, a Spanyolország–Marokkó mérkőzésen láttam Szufian Rahimit. Ezt mondtam neki: »Emlékszem rád az ázsiai Bajnokok Ligája-döntőből. Láttam az összes meccsedet, tudom, hogyan harcolsz ki büntetőt azzal, hogy elesel. Ha ma elesel, ellenőriztetem az esetet a VAR-ral. És ha kiderül, hogy színlelés volt, soha többé nem fújok a javadra.”