A párizsi olimpia után az FTC úszószakosztálya Rasovszky Kristófot, Betlehem Dávidot, Németh Nándort, Kovács Benedeket és Molnár Dórát, a BVSC Pádár Nikolettet és Szabó-Feltóthy Esztert, a Budapesti Honvéd pedig Jackl Vivent szerződtette, vagyis nagyon megerősödtek az elmúlt hónapokban a budapesti egyesületek. Sós Csaba az átigazolásokkal kapcsolatban azt mondta az InfoRádióban, hogy mindegyik eset más, de a tendencia alapján valóban ki lehet jelenteni, hogy némileg fővárosközpontúvá vált a magyar úszósport. Mint fogalmazott, az FTC-nél és a BVSC-nél is magas szakmai színvonalat megütő műhely működik, így egyáltalán nem meglepő, hogy ennyire vonzóak ezek a klubok a versenyzők számára.

A szövetségi kapitány azt sem tartja példa nélkülinek, hogy sok klasszis igazol egy egyesülethez vagy készül huzamosabb ideje együtt egy adott helyen, hiszen Kós Hubert amerikai edzője, Bob Bowman is hét-nyolc olimpiai vagy világbajnokkal foglalkozik egyszerre. Az úszók folyamatosan fejlődni szeretnének, egyre jobbá akarnak válni, ezt pedig csak a legjobb szakemberek segítségével tudják elérni.

Sós Csaba úgy fogalmazott, egy-egy klubváltásnál elsősorban az edző személye a meghatározó, illetve hozzátette, hogy minden tiszteletet megérdemelnek a nevelőedzők is. „Hiába megy el valaki mondjuk Tatabányáról a Honvédhoz, az az edző, aki ezt az úszót megcsinálta, biztos vagyok benne, hogy még ki fog nevelni további, ugyanilyen képességű klasszisokat” – jegyezte meg a szakvezető.

Bár az elmúlt hónapok átigazolási hírei miatt a legtöbben a fővárosra figyeltek, a szövetségi kapitány kiemelte: ha szerencsésen együtt állnak a csillagok, akkor akár vidéken is megtörténhet az, ami a korábbi években Veszprémben, ahol Szokolai László „világhírű műhelyt hozott létre”, és olyan tehetségeket nevelt ki szinte egy időben, mint Rasovszky Kristóf, Betlehem Dávid, Kalmár Ákos vagy Sárkány Zalán. Megemlített egy másik vidéki nevelőműhelyt is, amelyről nem sok szó esik, ez pedig

a nyírbátori, ahol az egyik legtehetségesebb fiatal magyar úszó, Antal Dávid pallérozódik,

aki Milák Kristóf fő számában, 200 méter pillangón bronzérmet szerzett a 2024-es vilniusi junior Európa-bajnokságon. Sós Csaba szerint kiemelkedő szintű szakmai munka folyik Szegeden is, ahonnan a többszörös ifjúsági világ- és Európa-bajnok Pádár Nikolett indult, aki a tavalyi felnőtt nagymedencés Eb-n három arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet nyert, míg a budapesti rövid pályás vb-n második lett a 4x200 méteres magyar női gyorsváltóval.

Sós Csaba hozzátette: nem szabad megfeledkezni a kaposvári, a hódmezővásárhelyi vagy a győri bázisról sem, és az említett úszók eredményei a bizonyítékok arra, hogy a nagy múltú és profibb körülményeket biztosító fővárosi klubok mellett a vidéki egyesületeknél is kiválóan dolgoznak a szakemberek, akik megtanítják az alapokat a tehetségeknek, illetve elindítják őket a felfelé vezető úton. A szakvezető úgy véli, éppen ezért

nem tesz rosszat a magyar úszósportnak, ha két nagy fővárosi központ épül az FTC-nél és a BVSC-nél, mert a hátország továbbra is meglesz.

Milák Kristóf és Márton Richárd klubtársa lett a Budapesti Honvédnál az 1500 méter gyorson tavaly Eb-aranyat nyerő Jackl Vivien, aki az év eleje óta Shane Tusup irányításával készül. Sós Csaba kijelentette: nem szeretné minősíteni azt, hogy egy-egy versenyző kinek a vezetésével képzeli el a felkészülést, mert ez „mindenkinek a saját szabad választása”. Ettől függetlenül azt gondolja, Jackl Vivien racionális döntést hozott, mert „szinte ugyanazokban a számokban és ugyanazzal a súllyal versenyez”, mint Shane Tusup volt felesége és versenyzője, a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka.

A szövetségi kapitány kiemelte, hogy Jackl Vivien „nagyon állóképes, de ugyanúgy a mellúszás a gyenge pontja, mint ahogy Hosszú Katinkának is az volt, azzal együtt, hogy a világ legjobbjai közé tartozott”. Jackl Vivien még csak 16 éves, és Sós Csaba szerint sokkal jobb időket úszik, mint ilyen idős korában Hosszú Katinka. Shane Tusup volt feleségével már feljutott egyszer a csúcsra, nyilván az a célja, hogy ugyanezt elérje új tanítványával is. A szövetségi kapitány megjegyezte:

van logika a közös együttműködésükben, az idő majd eldönti, mire jutnak együtt, de reméli, hogy „ez egy nagy találkozás lesz”.

Ebből a szempontból teljesen közömbös számára, hogy ki kinél úszik, mert úgyis az eredmények mutatják majd meg, mennyire volt jó ötlet például ez a váltás is.

Sós Csaba az úszósportban eltöltött eddigi hatvan éve alapján azt gondolja, amíg egy edző nem dolgozott végig legalább egy évet egy úszóval, addig nem tud róla teljes képet alkotni, mint ahogy a versenyző sem tudja addig megítélni, hogy valóban jó úton jár-e. Mindig az számít, hogy egy-egy világversenyen hogyan teljesít egy edző-tanítvány páros, illetve „természetesen nagyon kell érezniük a formaidőzítést is”. A szakvezető úgy véli, minden edzőváltásnak megvannak a maga kérdőjelei, de jelen esetben teljesen érthető, miért jutott erre az elhatározásra Jackl Vivien.