A Paris Saint-Germain védője, akinél a világ egyetlen futballistája sem nyert több trófeát, a héten a Les Herbiers elleni Francia Kupa-döntőben sérült meg. Klubja orvosai először úgy vélték, nincs veszélyben a 35. születésnapját néhány nappal korábban ünneplő klasszis oroszországi szereplése, ám a hétvégére kiderült, nem lehet ott a világbajnokságon.

Alves, akinél csak Cafù és Roberto Carlos szerepelt többször a brazil válogatottban, részt vett ugyan a 2010-es és a 2014-es világbajnokságon, de egyik sem sikerült jól számára. Minden bizonnyal az oroszországi lett volna az utolsó esélye arra, hogy emlékezetes sikert érjen el a válogatottal egy világbajnokságon.

A brazil sajnálkoznak, de mintha hozzászoktak volna már ahhoz, hogy minden torna előtt gondjaik vannak.

Csak a legutóbbi tizenegy tornára visszatekintve, 1974 előtt a kor egyik legjobb csatára Tostão súlyos szemsérülést szenvedett, nem csak a világbajnokságról maradt le, de pályafutását is be kellett fejezni. (Pelé nem vállalta a vb-részvételt, pedig a szövetség nagyon kapacitálta, de az akkor még csak 33 éves csillag már korábban lemondta a válogatottságot.)

1978-ban Rivellino megsérült a torna előtt, s bár elutazott Argentínába, sőt, az első mérkőzést végigjátszotta, rásérült korábbi nyűgjére, s aztán csupán a brazilok két utolsó mérkőzésére tudott beszállni, néhány percre, csereként.

1982-ben Careca nem tudott részt venni a világbajnokságon, azóta is gyakran téma Brazíliában, hogy a világ legszebben játszó, de a Mundialon semmit el nem érő csapata mennyit nyert volna azzal, ha nem Serginho, hanem a három nappal a torna előtt megsérülő Careca játszik Eder mellett, s a Zico, Toninho Cerezo, Falcão hármas előtt.

1986-bnan Zico és Falcão részt vett ugyan a mexikói világbajnokságon, de mindketten sérültek voltak a torna előtt, meg sem közelítették csúcsformájukat. Zico, persze, nem ezért hagyta ki a franciák ellen a tizenegyest.

1990-ben Romário sérült volt a torna előtt, de Lazaroni nem őt, hanem Müllert és Carecát favorizálta a csatárposztokon. Romário ott volt Olaszországban, de csak 65 percet játszott.

A brazilok 1994-ben nyertek 1970 után először világbajnoki címet, elsősorban éppen Romáriónak és a Mondialén szintén mellőzött Bebetónak köszönhetően. A védelmükkel sok gondja támadt Carlos Alberto Parreirának, miután Mauro Galvão, majd közvetlenül a torna előtt a kor legjobb brazil védőjének tartott Ricardo Gomes, majd az első mérkőzés után Ricardo Rocha is megsérült.

1998-ban Romário elutazott a válogatottal a franciaországi Mondialra, de néhány nappal az utolsó keretszűkítés előtt Zagallo, a szövetségi kapitány és Zico a segítője úgy döntöttek, nem épült fel teljesen a sérüléséből, kimarad.

2002-ben az akkori csapatkapitány Émerson Ferreira, az AS Roma középpályása (később a Juventus, a Real Madrid és az AC Milan tagja) dőlt ki közvetlenül a rajt előtt, miután az edzésen az egyik játékostársa vállon lőtte a labdával.

2006-ban meglepetésre kimaradt a keretből Juninho Pernambucano, de ez Carlos Alberto Parreira döntése volt, nem sérülés miatt kellett róla lemondani. 2010 előtt Dunga lezárt egy fejezetet a brazil futballban, legalább kritikusai ezt állították, amikor megtudták, hogy Ronaldinho, Ronaldo, Adriano és Alexandre Pato közül senki sem került be a 23-as keretbe. Ronaldinho a harmincas listán még rajta volt. Kétségtelen, hogy mind a négy játékos fizikai állapota elmaradt az optimálistól. Ronaldinho akkoriban még csak 30, Adriano 28, Pato 21 éves volt. Ronaldo már 34.

A hazai rendezésű világbajnokság előtt Ronaldinho és Kaká maradt ki, Scolari kapitány szerint egyikük sem volt megfelelő formában.

Idén februárban megsérült Neymar is, de ő ott lesz a világbajnokságon.