Amióta Nagy László 2012-ben hazatért Barcelonából, nem volt sérülés nélküli éve. Legutóbb is egy hónapos kényszerszünetet kellett tartania, miután március 10-én, a MOL-Pick Szeged elleni bajnoki mérkőzésen eltört a kézközépcsontja. Tudására, tapasztalatára és a szívére nagy szükség lett volna azokon a legutóbbi Bajnokok Ligája-mérkőzéseken, amelyeken megpecsételődött a Telekom Veszprém sorsa.

Soha nem fog már kiderülni, hogy góljai, még inkább a védőmunkája megakadályozták volna a kieséshez vezető vesszőfutást. Ezt a kérdést érthető okokból nem kívánja boncolgatni a csapatkapitány, azért a történtekről megvan a magvas véleménye.

„A Skjern elleni első találkozónkon a csapatom a játék minden elemében alulmúlta magát,

és ezt a felszabadultan játszó, lelkes dánok kíméletlenül ki is használták. Idegenben és hazai pályán is kegyetlenül sok gólt kaptunk,

el kell ismerni, hogy az ellenfelünk rászolgált a továbbjutásra”

– mondta a 37 esztendős Nagy László az SzPress Hírszolgálatnak.

Az átlövő sokszor beszélt már arról, hogy az európai kézilabdázás mostanában egyre inkább szól a fiatalításról, az ifjú titánok csatába küldéséről.

„A jövő a fiataloké, ezért is drukkolok tehetséges csapattársamnak, a 22 éves Ligetvári Patriknak, aki előbb vagy utóbb a veszprémi védelem erős bástyája lehet. Remélem, hogy inkább előbb, hiszen már most megvan ehhez a 201 centiméteres magassága és az ereje, a taktikai tudása pedig egyre érettebb” - vélekedett Nagy, aki

a légiósként kivívott két BL győzelméhez legalább egyet szeretne még hozzátenni.

„Erről a tervemről a világért se tennék le. Az idei kudarc mindenkinek fájó, de éppen a fiaskó feledtetése lehet a legerősebb motiváció. Új játékosok érkeznek, nagy tudást hoznak magukkal, én pedig annyit szeretnék hozzátenni a közös teljesítményhez, amennyit csak tudok” - mondta Nagy László.