Elgondolkodott azon, hogy medencébe ugrik a masters világbajnokságon medencébe?

Nem.

Miért?

Elsősorban azért, mert az embernek van némi tartása. Emlékszem, amikor a Puskás Öcsi hazajött külföldről, egy makkos cipőben, a Népstadionban pontosan oda tudta rúgni a labdát, ahová akarta. A vízilabdázók, ha csak egy hónapot is kihagynak, a medencét sem tudják átdobni. A vízilabda egy olyan speciális, tanult sportág, amit kondi nélkül nem lehet megoldani, mert taktikailag, de főleg technikailag alkalmatlan arra, hogy egyáltalán bármit is bemutasson.

Azt kaptuk Kemény Dénes csapatától, amire számíthattunk?

Igen, de ők öregfiúk. Hősök, magyar csodák, akik fantasztikus karriert futottak be. A vízilabda büszkeségei, akik annyira profik, hogy erre külön készültek. Ha megnézzük Kiss Gergőt, Varga Csuvit (Varga Tamást – a szerk.), Vári Attilát vagy Benedek Tibort, úgy néznek ki, mint a férfiak. Ezek negyvenéves emberek, és az NBA-ben (Amerikai Profi Kosárlabda Liga), amely talán a legnehezebb profi liga, 38-39 éves emberekkel két-, hároméves szerződést kötnek. Az a csoda ebben a csapatban, ahogy gondolkodnak. Az ember rájön arra, hogy a vízilabdát lehet szeretni, de elsősorban érteni kell, és ezek a játékosok ezt be is mutatták, a gondolkodásuk szintje olyan, ami a többi csapatnál elképzelhetetlen.

Varga Tamás, a válogatott egyik bekkje elmondta, hogy az elmúlt időszakban eljátszottak a másodosztályban indulás gondolatával. Mi a véleménye erről?

Az első osztályban is elindulhatnának. Saját tapasztalatból tudom, hogy az öregedés fázisa nem korfüggő, egyszerűen csak banális sérülések sorozatai érik az embert, és ha jelez a test, abba kell hagyni. Ez az egyik része. A másik pedig, hogy van egy lelki folyamat, amikor az ember kétszer két órát ázik a klórban, egy idő után megunja, már nem akarja magát produkálni, azt gondolja, illene ezt befejezni.

Számított arra, hogy ekkora érdeklődésre övezi majd a Millenium csapatmeccseit a masters világbajnokságon?

Engem is meglepett, hogy ennyi néző volt kint a sportuszodában, ugyanakkor meghatódtam, mert ezek a gyerekek megérdemlik. Ők a mi hőseink, akik nagyon sok ember álmát megvalósították. A vízilabdasportért lehet rajongani, mert viszonylag eredményes. Amikor kimegy egy generáció, jön egy új, amely szintén eredményes. Kilenc olimpiát nyertünk, erre büszkék vagyunk. A csapatsportnak óriási előnye, hogyt érzelmi alapon mindig többes szám első személyben beszélünk róla: győztünk, kihagytuk vagy kikaptunk. Örülünk Hosszú Katinka vagy bármelyik egyéni sportoló sikerének, de a csapattal tudunk valójában azonosulni és egyetérteni.

Lát fantáziát abban, hogy ez a csapat a jövőben, akár egy turné keretein belül először egyes magyarországi helyszíneken ehhez hasonló gálamérkőzéseket játsszon, mondjuk a sportág népszerűsítése céljából?

Megtisztelő lenne, lehetnének követek is. Persze most is azok, de mindenki, aki kijött a Millenium mérkőzéseire, a magyar vízilabdát tiszteli meg. Egyrészt megnézi ezeket az embereket, másrészt elgondolkodik azon, hogy a saját gyermekét vízilabdázónak adja, mert itt könnyen eredményes lehet.

Klasszisokból nincs hiány a jelenlegi férfiválogatottban sem. Azt kaptuk, amit vártunk, vagy valamilyen változás is észrevehető volt?

Szerintem többet kaptunk. Sajnáljuk, hogy nem nyertünk, mert ritkán van ekkora sansz, hogy Budapesten döntőt játszhatunk, de tudomásul kell venni, hogy ezen a mérkőzésen sajnos a horvát csapat szerencsésebb és jobb volt. Nem vallottunk szégyent, nagyon is büszkén, profi módon álltunk ehhez a döntőhöz is, majdnem sikerült. Azért nem, mert a férfias játékra az jellemző, hogy nem az ellenfél hibázik, hanem a játékosok személyisége képes eldönteni a mérkőzést.

Mennyire szűkült össze a mezőny?

A férfi vízilabdának vannak hiányosságai, ami elsősorban abból fakad, hogy fontosabb az erőnlét, mint a játék. Az Egyesült Államok, Japán, Brazília csapatait is bevonva lehetne világméretű játékot csinálni, ellentétben a női csapatokkal, annak inkább van egyfajta balkáni jellege. Magyarország, Montenegró, Horvátország, Szerbia, Görögország, Olaszország, és ezzel be is fejeződik a férfi válogatottak felsorolása. Tágítani kellene, mert a fizikai adottságok nagyon meghatározzák az eredményességet. A szerb válogatott egy olimpia utáni hangulatban érkezett ide. Voltak játékosok, akik szerintem nagyon gyenge teljesítményt nyújtottak, mint például Filipovics, aki egy világsztár vagy Mandics, de a többiek majdnem egyforma vízilabdát játszottak, így nüanszokon dőltek el a mérkőzések. Elsősorban a kapusok teljesítménye határozta meg a sorrendet. Ez adta ki végül is a világbajnokság sorrendjét is. Emellett azt láthattuk, hogy voltak csapatok, akik esetleg már a tokiói olimpiára építik a válogatottjukat.

Szakmailag hogyan látta Märcz Tamás szövetségi kapitány munkáját?

Ismerem a munkáját. Märcz Tomi egy olyan játékos volt, aki szerintem sokkal jobb vízilabdázó volt, mint játékos. Ez azt jelenti, hogy pontosan tudta játékosként is, hogy mikor és miért, valamint hogyan és miért. Ha egy ilyen játékos kikerül a partra, átlátja az egészet, és ő képes volt erre. Jól felépített rendszerben készültek a srácok, pedig nagy volt az elvárás, aminek Tomi tökéletesen megfelelt. Mindenkit szoktam figyelmeztetni, hogy örüljünk ennek a második helynek, nehogy úgy járjunk, mint az öreg halász az aranyhallal, hogy aztán megint a kunyhó előtt találjuk magunkat, mert amikor elkezdődött a világbajnokság, azt gondoltuk, hogy ha a férfiválogatott a négy közé kerül, már teljesítette a küldetését.

Tavaly Belgrádban az Európa-bajnokságon harmadik lett a csapat, Rióban ötödik, most a világbajnokságon második. Előrelépett a válogatott?

A negyeddöntő a legnehezebb pillanata minden világversenynek. Ha azt megoldod, jó lehetsz, ha nem, akkor nagyon súlyos következménye lehet. Valljuk be őszintén, a riói olimpián az egy szerencsétlen szituáció volt, hogy a Benedek Tiborék pont azt bukták el. Rajki Béla után szabadon: a második hely már kudarc. Így nőttünk fel. Olyan szempontból előrelépésnek látom, hogy elég sok fiatalt be kellett építeni. A következő év lesz az igazi értékmérő, mert miután már hallomásból tudom, hogy legalább három kulcsjátékos, és főleg olimpiai bajnokok hagyják abba a vízilabdát. Nagyon tehetséges utánpótlásunk van, Vogel Soma, Burján Gergő és még sorolhatnám a többi tehetséget, mi is dolgozunk és igyekszünk ezt a kultúrát fenntartani.

Varga Dénes lesz az egyik, aki biztosan nem szerepel jövőre a nemzeti csapatban. Kell attól tartanunk, hogy ez a helyezésekben is látszik majd?

Látszhat, de ez csak átmeneti állapot. Egy ilyen szintű játékost nem lehet egyik pillanatról a másikra pótolni, de nem lehet majd pótolni Hárai Pufit (Hárai Balázs - a szerk.) vagy a Hosit (Hosnyánszky Norbert - a szerk.) sem. Duminak (Varga Dénes - a szerk.) a hozzáállását és a tehetségét, zsenialitását. Ha a fiatalok bekerülnek, gyakorlatilag mindent elölről kell kezdeni: föl kell építeni a karrierjüket és be kell építeni őket a csapatba, ami megint egy külön probléma, mert általában a csapatjátéknál, és főleg a válogatottnál talán a legfontosabb a közös gondolkodás kialakítása. Märtz Tamás alkalmas erre, Gerendás Gyurival meg fogják valósítani.

Vannak már kulcsjátékosok a fiatalok között is, Manchercz Krisztián, Zalánki Gergő. Mennyire feleltek meg ezen a hazai rendezésű világeseményen annak, amit tőlük már várni lehet vagy kell?

Jó csapatemberek voltak. Manhercz Krisztián nálam kezdett el vízilabdázni, büszke vagyok rá. És hogy dicsekedjek is: Varga Dumi és Dani is a mi vízilabdaiskolánkban kezdett el vízilabdázni. Azt gondolom, hogy átlagon fölüli teljesítményt nyújtott Zalánki Gergő, aki egy zseniális balkezes játékos, de vannak hiányosságai, amit rutinnal pótol. Régen is az volt, hogy az új arcokat szépen betettük a válogatottba, pihentettük, ismertettük, aztán lassan hozzászoktak az egész környezethez, mint kiskutya az ugatáshoz.

A magyar női vízilabda válogatott az 5. helyen zárta az idei budapesti világbajnokságot. Csalódott?

Igen, de azért, mert a nézők elsősorban a női válogatottól vártak jobb szereplést. Ha férfiak másodikak lettek, akkor nyilvánvaló, hogy a női válogatottnak nyerni kellett volna. Az esélylatolgatás szerint a női válogatott képes döntőbe kerülni, sőt arra is, hogy méltó ellenfele legyen az amerikaiaknak, akik kiemelkedtek ebből a mezőnyből. Hozzá kell tennem, hogy ez a női válogatott egy szerencsétlen mérkőzés miatt lett ötödik. Szó szerint lefagytak, nemcsak arról van szó hogy a lövések nem sikerültek, hanem alapvetően rossz döntések sorozatát hozták, és ennek következtében hirtelenjében mindenki szurkolóvá vált, és nem tudták megoldani szakmailag ezt a feladatot. Valójában a kanadaiak szó szerint hülyének néztek minket, és mi hagytuk magunkat, ami egy olyan játékot takar, hogy egy játékos beállt a kapus mellé, a többi pedig területet védett, és azt mondták: lődd be, ha tudod, erre a lányok nem tudtak reagálni annak ellenére, hogy videóelemzéseket néztek a mérkőzés előtt. Játszottak a kanadaiakkal, ismerték őket. Elő szokott fordulni. Azért nem volt csalódás, mert az olasz válogatottat ilyen fölényesen legyőzni, Hollandiát megverni, mind olyan teljesítmény, amiben azért a női válogatott megmutatta az erejét. Vannak klasszisaink, csak pont azon a bizonyos egy mérkőzésen nem jött össze semmi.

Bíró Attila szövetségi kapitány a felkészülés alatt többször is hangsúlyozta, hogy igazából hollandok elleni csoportrangadón kezdődik számukra a világbajnokság. Azon a meccsen parádésan játszott a válogatott és nyert is. Nem lehet az a háttérben, hogy a következő mérkőzésre már mentálisan nem tudott úgy felpörögni a válogatott, ahogy szeretett volna, és ezért nem jött össze semmi a medencében?

Nem hiszem, ez a csapat fel lett készítve arra, hogy esetleg Magyarországon világbajnokságot nyerjen Csak hát a vágyakat és a realitást nem könnyű harmonizálni. Mi is emberek vagyunk, és sportteljesítmény nélkül is nehéz annak a súlyát elviselni. Épp az InfoRádióban beszéltem arról, hogy mire kell figyelni, mire kell felkészülnie mindkét válogatottnak. A nőknek, akik 200-300 néző előtt játszanak bajnoki mérkőzéseket, egyszer csak 8000 ember előtt kell bizonyítaniuk. Volt egy olyan pillanat a mérkőzésen, amikor azt éreztem, hogy ez a tömeg, ez az elvárás inkább lenyomja őket, mint feldobja. A holland meccsen feldobta, de a kanadain pont lenyomta. Ez a válogatott Európa-bajnokságot nyert, az olimpián negyedik lett, akkor is, ha ilyen pszichés okokra vezethetően elbukta a bronzmérkőzést, ettől függetlenül ez a világ egyik legjobb csapata és van benne perspektíva.

Azért is érdekes, amit említ a pszichés oldallal kapcsolatban, mert Bíró Attila mellett a szakmai stáb tagja, Csernus Imre, az ország egyik legnevesebb pszichiátere is dolgozik a csapattal. Hogyan lehetett volna levenni a terhet a kulcsjátékosok válláról, Keszthelyi Ritáról, Bujka Barbaráról, akár a Kanada elleni meccs szünetében?

Nem tudom. Először is a pszichológia egy tudomány, ebből lehet profitálni, de azért a sportban a pszichológus eredményessége azon múlik, hogy a csapat mennyire eredményes. Ez olyan, mint az edző. Ha nyerünk, akkor jó az edző, ha jó a pszichológus, ha nem. Az edzőt hibáztatják meg a pszichológust. Kicsit cinikus vagyok a pszichológiával kapcsolatban, elsősorban azért, mert egy sportról van szó. Nem hiszek abban, hogy azért nem tudom eltalálni a három méter széles, kilencven centis kaput egy kis labdával, mert anyám nem adott elég puszit. Volt, hogy én is veszítettem, de nem azért, mert ennek lelki oka volt. A moszkvai döntőn, amikor kapufára lőttem a büntetőt, pontosan átéreztem annak a súlyát. Elsősorban a sztárjátékosoké a felelősség, mert tőlük várjuk a megoldást és a megmentést is.

Bíró Attilát 2015 szeptemberében nevezték ki a magyar női vízilabda válogatott szövetségi kapitányává, ezalatt, ahogy ön is említette, Belgrádban Európa-bajnokságot nyert a csapat, tavaly a riói olimpián negyedik, idén pedig ötödik helyen végzett a világbajnokságon. Mit lát a számok között, hogyan értékelné az eddigi munkásságát a válogatott élén?

Úgy, ahogy az elnökség értékelte. Ez egy egységes álláspont: Bíró Attila ért a vízilabdához, jó szakember. Jól áll a munkához, sokszor meglepetés számunkra, vagy bizonyos emberek számára, hogy ennyire profi módon tudja ezt a szakmát művelni. Hozzáteszem, hogy a vízilabda ilyen szempontból kegyetlen, mert általában mindig csak az úgynevezett jó játékosok, jó vízilabdázókból lehet többnyire jó edző, mert nekik vannak a sportban olyan emlékeik, amikor vészhelyzetben valami okosságot is ki tudnak találni.Azt hiszem, hogy folytatni fogja, és egyértelműen teljes a bizalom az irányába.

Önre is várnak feladatok még a nyár hátralévő részében, keretet hirdetett, hamarosan az U17-es női válogatott Újvidéken az Európa-bajnokságon lesz érdekelt, a juniorok pedig szeptember elején Voloszban, a junior világbajnokságon szállnak medencébe. Milyen reményekkel? Mik a célok, a minimális elvárások?

A minimális elvárás a legjobb négy közé kerülés. Nem lesz könnyű, talán az U17-es válogatottnak sokkal több a sansza, mert itt több tehetséges kislány szerepel. Megvan az esélyünk arra, hogy ezt a célt teljesítjük, sőt ennél kicsit többet is várunk magunktól. Ezek a lányok inkább 16, mint 17 évesek, tehát egy évvel fiatalabbak a korosztályuknál, de reményteljes kislányok.

Az U20-as csapat, amely Voloszban világbajnokságon vesz részt, nehezebb dió, mert ott az ausztrál, a kanadai, az amerikai csapat is rajthoz áll.