A szombathelyi származású Danka Imre 1930. december 24-én született, a helyi Bőrgyár csapatában kezdett védeni, majd a városon belül váltott klubot, legalábbis adminisztratív szempontból.

Akkoriban összeolvadt Szombathelyi MTE néven három alakulat, ott folytatta a pályafutását 1948-ban. Fazekas Árpád volt az egyik vetélytársa, aki 1955-ben, már a Bp. Vörös Lobogó tagjaként, szintén őrizte a magyar válogatott kapuját. Danka Imre 1950-ben sorkatonaként a Szombathelyi Honvéd tagja lett, majd 1954 elején az akkor az NB II-be frissen visszakerült Székesfehérvári Építőkbe került.

Egy év múlva, noha hívták több csapatba is, azt választotta, amelyik lakást is ígért: így került Baranyába. Bodola Gyula edző, az egykori NAC-sztár hívására Komlóra igazolt. Ám a Bányászban egyetlen bajnoki meccset sem játszott, miután a megye addigra első számú csapata, a Pécsi Dózsa az élvonalban újonc alakulata egy párthatározattal Pécsre költöztette. Így is beletelt három fordulóba, mire az ügylet lezajlott. A legjobbkor védhetett újra: a Pécsi Dózsa a Bp. Honvédot fogadta.

A szurkolók reménykedtek a csodában, de alig akartak hinni a szemüknek: az újonc 2:0-ra legyőzte a világ egyik legjobb klubtizenegyét. Lehel és Brada is lőtt egy-egy gólt, de még nagyobbat alakított a védelem, Danka Imrével az élen. Az élete első élvonalbeli mérkőzésén védő - akkor már 24 éves - kapus, a korabeli lapidézetet felhasználva írjuk, "bedeszkázta a kapuját".

A világ legjobb csatárai egyszerűen nem tudtak gólt lőni neki. Puskás "Öcsit" annyira elkápráztatta az addig számára ismeretlen kapus produkciója, hogy néhány héttel később rábeszélte Sebes Gusztávot, vigyék el Dankát a válogatott észak-európai túrájára. 1955. május 8-án, Oslóban, a norvégok ellen már Danka Imre őrizte a magyar csapat hálóját. A kapus mögött akkor mindössze hét élvonalbeli mérkőzés állt! (A túrán egyébként a Pécsi Dózsa egyik másik játékosa, a balhátvéd Hegyi Sándor is részt vett. Sőt, Oslóban, majd Helsinkiben így kezdődött az Aranycsapat összeállítása: Danka - Hegyi...)

1955-ben négyszer védett az A-válogatottban. Sérülése miatt aztán kikerült a keretből, de tagja volt aztán az 1957-es moszkvai VIT-en szerepelt válogatottnak.

Danka Imre 1964-ig védett a Pécsi Dózsában, majd a Pécsi Ércbányász kapusedzője lett. Olyan tehetséges utódok pályafutását egyengette, mint a szintén a válogatottságig jutott Katzirz Béla és Kovács Attila.

A kilencvenes években segítette a város női csapatának szakmai munkáját is. Unokája, Erdei Barbara, a Pécsi Fortuna, majd a Femina korábbi 17-szeres válogatott játékosa volt, háromszoros bajnok, kétszeres Magyar Kupa-győztes.