A Juventus kissé eltaktikázta a meccset. Néhány nappal előtte vették át a bajnoki címért járó trófeát, valamiért Marcello Lippi nem tette be a kezdőbe Alessandro Del Pierót a kezdőbe és szerintem ezzel el is ment a hajó. Bár a címvédő torinói együttes volt az esélyes, itt is bebizonyosodott, hogy a németeket soha nem szabad leírni, ráadásul München szinte hazai pálya volt a Dortmundnak. Emellett a mai napig sok emlékem van erről a találkozóról, hiszen egy játékvezetőnek a vb-döntő mellett a saját kontinensének legrangosabb klubfináléja jelenti a csúcsot, és az 1994-es vb-döntő után nekem ez is megadatott, ez hatalmas megtiszteltetés. Ne felejtsük el, hogy előttem Palotai Károly, utánam pedig Kassai Viktor is vezetett már BEK, illetve BL-döntőt.

Ez a meccs Lars Ricken és Alessandro Del Piero zseniális gólja mellett egy-két bírói ítéletről is emlékezetes. Ön a dortmundi Karl-Heinz Riedle gólja előtt helyesen felülbírálta egyik partjelzőjét, Bozóky Imrét. Mennyi ideje volt jól dönteni?

Nem is igazán bíráltam felül, hiszen az asszisztens szemszögéből az eset máshogy látszott, távolabb volt. Õ úgy ítélte meg, hogy egy lesen álló futballista zavarta a játékot, én jobb szögben álltam, és úgy ítéltem meg, hogy Riedle biztos nem volt lesen. De ez a pillanat tört része alatt történt. Fontos tudni, hogy a játékvezető felel a mérkőzésért, a kollégái pedig segítenek, ezt igénybe kell venni, de dönteni a bírónak kell, és ez már egyre nehezebb. Sok év távlatából is emlékszem, hogy már 1997-ben is rengeteg kamerával vették a meccset, ma pedig ez még inkább így van. Olyan képeket látni, hogy centiméterre pontosan meg lehet mondani, hol a labda vagy volt-e kontaktus a játékosok között. Ma már a kor technikai lehetőségei mellett nagy kihívás egy játékvezetőnek minden nagy mérkőzés. Sokszor ezred másodperc alatt kell megítélni egy szituációt, ezért követtek el régebben hibákat és követnek el olykor ma is a bírók és segítőik. Velem is előfordult, de ez a játék része.

A játékvezetőkre szintén jó hatással vannak az ilyen körülmények. Én mindig is azt szerettem, ha teltház előtt, este, villanyfényes meccsen és nagy tét mellett lehetett kifutni a pályára. Ez kihívás is egyben, de egy bírónak az a dolga, hogy ne befolyásolják a körülmények és a lehető legjobban ítélkezzen. Ezzel is hozzá kell járulni ahhoz, hogy a nézők jól szórakozzanak és élvezzék a játékot, mert ez róluk szól.

1994-ben nem este, hanem a déli órákban kellett vezetnie a brazil-olasz vb-finálét, ráadásul rekkenő hőségben. Ez mennyire befolyásolta Önöket?

A telt házzal nem is volt baj, de az európai időzóna miatt fél 1-kor kellett kezdeni a meccset. Az esti hatás hiányzott, a nagy meleg talán a játékosokat zavarta leginkább, de a telt házra ők sem panaszkodhattak. A futballisták számára is fontos, hogy minél több szurkoló előtt lépjenek pályára. Lehet, hogy ezért megköveznek, de Magyarországon is erre lenne szükség: sok drukker látogasson ki a meccsekre, mert ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a labdarúgók jobb teljesítményt nyújtsanak, ez nagy motivációs erő. Angliában még az utolsó helyezett is telt ház előtt játszik.

A szurkolókra nem lehetett panasz a régi Wembley-ben sem, ahol szintén teltház előtt vezette az 1996-os Európa-bajnokság angol-német elődöntőjét. Szokta-e rangsorolni a pályafutása legemlékezetesebb találkozóit?

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy azt csinálhattam, amit szerettem. Ezt nehéz elmondani szavakkal, ez egy küldetés, egy érzés. Nehéz lenne különbséget tenni a meccsek között, mert mind egy-egy mérföldkő volt a pályafutásomban. A három említett mérkőzés mellett is volt pár nagy találkozóm. De a Wembley-beli meccsre visszatérve, emlékszem amikor nem adtam meg a németek gólját, síri csönd lett a stadionban, egy pillanatra meghalt a stadion, mert nem hallották ahogy sípoltam. Egy légy zümmögését is lehetett volna hallani, majd három másodperc múlva felrobbant az egész aréna. Ez is egy olyan emlék, amit senki nem vehet el.

Több párhuzam is van a 1997-es döntő és a mostani BL-finálé között. Mindkettőt Münchenben rendezték és mindkettőt meglepetésre nyerte meg a Dortmund, illetve a Chelsea. A mostani meccsről mi a véleménye?

Már az is meglepetés volt, hogy az angolok bejutottak a döntőbe. De ilyen a foci, nem mindig a legjobb jut a legmesszebb. A Bayern München kezében kétszer is ott volt a lehetőség, de nem tudtak élni vele a bajor játékosok, kihagyták a tizenegyeseket, nem tudtak élni az előnyükkel, csak maguknak köszönhetik, hogy elbukták a finálét. Borzasztó érzés ez nekik, hiszen ki tudja, mikor lesz még egyszer Münchenben a döntő és mikor jutnak el oda. De ettől gyönyörű játék a labdarúgás, nem mindig a legnagyobbak nyernek. A tavaszi BL-idény során Lionel Messi, Cristiano Ronaldo és Arjen Robben is sorra kihagyta a tizenegyeseket.

Jupp Heynckness, a Bayern edzője elmondta, hogy többen nem merték vállalni a büntetőpárbajt, ezért is került sorra a kapus Manuel Neuer. Elfogadható ez az ilyen sztároktól?

Egyetértek Csernai Pállal, aki irányította a bajor együttest és azt mondta, hogy eurómilliókat kereső játékosoktól elfogadhatatlan, hogy nem mernek odaállni. A kamionsofőr se csak az út feléig vezet, mindenkinek vállalnia kell a feladatot és a felelősséget! Az élet erről szól, akit fizetnek, az nem futhat el, még ha borzasztó is egy ember vállára ekkora felelősséget rakni. A játékvezető sem bizonytalankodhat, dönteni kell, mert ez a faladata. Persze annak kell rúgnia a tizenegyest, aki jobb mentális állapotban van.

Mit vár a hamarosan kezdődő Európa-bajnokságtól?

Játékvezetőként korábban is a jó és élvezetes futballt vártam, ezt szeretném most is. Reméljük, hogy egy sikeres és emlékezetes tornát láthatunk. Persze a legnagyobb esélyesek között vannak a világ- és Európa-bajnok spanyolok és a németek, de nem szabad elfelejteni az angol és a holland együttest sem.