A Barça első, a Hércules második volt a 2009-2010-es bajnokságban. "Apró" különbség, hogy előbbi az első, utóbbi a második vonalban. A katalánok ráadásul meggyőző játékkal, s sima 3-0-s sikerrel kezdték az idényt Santanderben, jelezve, máris formában vannak. Az alicantei vendégek ezzel szemben hazai vereséggel indítottak, az Athletic Bilbao ellen.

Semmi nem ígérte hát, hogy a Barcelona nem nagy gólkülönbségű győzelemmel kezdi meg a hazai bajnokik sorozatát a szezonban. Pep Guardiola Xavit, Pedrót és Daniel Alvest nem játszatta, de elég erős a keret ahhoz, hogy ettől még ne tűnjön tartalékosnak a csapat. Ráadásul a brazil helyén játszó honfitárs, a Sevillától igazolt Adriano - a barcelonai Sport megfogalmazása szerint - Dani Alves tökéletes klónjaként működött, s a csapat legjobbjának bizonyult. Rajta kívül mindössze egy játékos kapott hatost a sportnapilaptól a bajnokcsapatból: az ezen a bajnokin a csapatban debütáló, argentin Javier Mascherano.

A Hércules edzője, Esteban Vigo (Esteban néven 1977 és 1987 között a Barcelona futballistája, Pep Guardiola klubtársa e periódus nagy részében) egyszerű taktikát dolgozott ki: a kapu elé betömörülve játékosainak le kellett szűkíteni a teret, hogy Lionel Messinek és David Villának ne legyen helye.

Elől meg Nelson Valdéznak vagy a másik új nyári szerzeménynek, David Trezeguet-nek be kellett fejeznie a kontrákat. (Akad egy harmadik új fiú is a támadójátékban: a Real Madridtól vett Royston Drenthe. Egyikük sem játszott még az első fordulóban.)

 A futball egyszerű játék, ha az egyik fél jól, a másik meg rosszul játssza az adott napon: Esteban taktikája tökéletesen bevált. A barcanoticias.blog.hu nevű portálról idézem az edző még a mérkőzés előtt elmondott, s a Sportban megjelent szavait: "Az eredmény még döntetlen, hiszen 0-0. Nekünk mennünk kell a győzelemért. Persze, most azt gondolják, hogy őrült vagyok, pedig nem." Bátor véleménye különösen érdekes az eredmény tudatában.

Pep Guardiola ugyanakkor a ritmust és a lendületet hiányolta a csapata játékából. Sportszerűen elismerte, máskor is kellett már válogatott mérkőzések után bajnokit játszani, nem lehet erre fogni a vereséget.

A Real Madrid, ellentétben az első fordulóval, ezúttal győzött. José Mourinho csapata esetében nem meglepő, hogy 180 perc után még kapott gól nem szerepel a gárda neve mellett. Az Osasuna jól tartotta magát, s végül csak azért kapitulált, mert Ricardo Carvalho megmentette a királyi klubot.

A portugál edző folytatta nagy sorozatát, immár a negyedik klubnál dolgozva mondhatja el magáról, hogy nem veszített 2002 februárja óta hazai bajnoki meccset! A Beira-Mar elleni, portói - már régen mérföldkőnek számító - vereség óta 137 hazai bajnokin maradt veretlen Mourinhóval az FC Porto, a Chelsea, az Inter és immár a Real Madrid. (A 137 meccsből a Különleges 112-t megnyert, s mindössze 25 végződött döntetlenre.)

Mourinho a meccs után sima győzelemről beszélt, de tény, hogy kicsit tartott José Antonio Camacho pamplonai alakulatától. (Amelyben Vadócz Krisztián ezúttal csak a cserepadon ült.) Cristiano Ronaldót a vártnál hamarabb csatába küldte, arra hivatkozva, hogy a jó ellenféllel szemben szükség van a honfitársára. Ronaldo még érezte a sérülését, közepesen játszott. Sokkal jobban futballozott Mesut Özil, akit lecserélésekor felállva ünnepelt a Bernabéu közönsége.

Mourinho az Iker Casillas - Sergio Ramos, Pepe, Ricardo Carvalho, Marcelo - Xabi Alonso, Khedira - Benzema, Özil, Cristiano Ronaldo - Higuaín tizeneggyel kezdett, majd a támadónégyesből a portugál kivételével mindenkit lecserélt, Pedro León egy fél félidőt játszott a francia csatár helyén, Granero és Di María azonban csak perceket, vagy inkább másodperceket kapott.

Az Atlético Madrid két meccsből két győzelemnél tart. Diego Forlán szerezte az első gólt, az uruguayi csatárnak a 13. mérkőzésén a 12. gólja volt ez a baszkok ellen. Így immár az Athletic Bilbao a vb-aranylabdás legnagyobb áldozata, meglepetésre e listán a második a Barcelona, amelynek 12 gólt lőtt. A következő fordulóban éppen a Barça elleni meccs következik majd.