A hollandok két meccs után már biztosították helyüket a legjobb nyolc között a svájci-osztrák közös rendezésű futball Európa-bajnokságon, így a románok elleni mérkőzésük előtt az volt a legnagyobb kérdés, hogy Marco van Basten tanítványai milyen összeállításban lépnek pályára.

Románia válogatottja a franciák és az olaszok elleni meccsen is egy-egy pontot zsebelt be, így továbbjutása nagyban függött attól, hogy a halálcsoport másik meccsén milyen eredmény születik. A legjobb nyolc közé kerülés azonban akkor lett volna biztos, ha megverik az eddig csúcsformában játszó hollandokat.

Még van esély

Bár a meccs a románok számára volt rendkívül fontos, nem estek neki a narancsmezeseknek. Az első tíz perc említésre méltó helyzet nélkül telt, de a folytatás sem hozott nagy izgalmakat: az első izgalmasabb helyzet Huntelaaré lehetett volna a 22. percben, ám mielőtt lőhetett volna, Massimo Busacca svájci játékvezető kezezés miatt sípolt. Két perccel később Mutu fordult a kapura egy bedobás után, lövése azonban méterekkel suhant el a hosszú sarok mellett.

Kétségtelen, hogy a hollandok a B csapatukat állították ki a románok ellen, van Nistelroy, Sneijder és van Bronckhorst is a kispadról figyelte, mi történik, van Persie és Robben időről-időre megvillant. Előbbi a 26. percben fejjel veszélyeztetett (ekkor az olaszok Pirlo 11-esével már 1-0-ra vezettek a franciák ellen), utóbbi - a meccs addigi legnagyobb helyzetét produkálva - a 36. percben egy szépen felépített támadás után néhány centivel a rövidsarok mellé gurította a labdát, foghatta is a fejét.

Elképzelés nélkül

A második félidőt - értesülve arról, hogy az olaszok vezető gólt szereztek - vehemensebben kezdték a románok, de hiába: Mutun kívül nem volt, aki akár csak minimális veszélyt is jelenthetett volna a holland kapura. Sőt, inkább van Persie veszélyeztetett: az 50. percben Engelaar gyönyörű beadását passzolta a román kapus kesztyűjébe.

Az egyre komolyabb holland fölényt végül Huntelaar váltotta gólra az 54. percben: Afellay jobbról beadott labdájáról Engelaar lemaradt sarokkal, a vele egy vonalban lévő támadó azonban a jobb alsóba perdítette (1-0).

Hiába a hatalmas tét, a románoknak elképzelésük sem volt, hogyan törhetnék át a narancsmezesek védelmét. A hollandok, bár a továbbiakban nem voltak nagy lehetőségeik, támadásai még így is sokkal veszélyesebbek voltak a románokénál, akiknek egyik-másik suta megmozdulását saját szurkolóik is kifütyülték.

A románok legnagyobb helyzete az egész meccsen a 83. percben volt, ám ekkor Mutu hat méterre a kaputól lyukat rúgott. A több lábon is megforduló labdát végül Petre próbálta kapura ollózni, sikertelenül. A román válogatott sorsát Robin van Persie gólja pecsételte meg: a holland támadó mellre vette a labdát, majd néhány lépés után Lobont kapujába bombázta.

A csoport másik mérkőzésén Olaszország ekkor már 2-0-ra vezetett a franciák ellen, így biztossá vált: ebből a románok számára nem lesz továbbjutás. A csapat motorja, Adrian Mutu képtelen volt elvinni a hátán a meccset, így a sötét lónak tartott román válogatott egyetlen, az olaszok ellen lőtt góllal búcsúzik az Európa-bajnokság további küzdelmeitől.

Hollandia - Románia 2-0 (0-0)

Hollandia:
Stekelenburg - Boulahrouz (Melchiot, 58.), de Cler, Bouma, Afellay - de Zeeuw, Engelaar, Robben (Kuyt, 62.), Heitinga - Huntelaar (Vennegoor of Hesselink, 83.), van Persie

Románia:
Lobont - Rat, Ghionea, Tamas, Contra, Chivu - Nicolita (Petre, 82.), Codrea (Dica, 72.), Cocis - M. Niculae (D. Niculae, 60.), Mutu

Gól: Huntelaar (54.), van Persie (87.)

Sárga lapok: Chivu (78.)

Robin van Persie 1983. augusztus 6-án született Rotterdamban. Apja szobrászként dolgozott, anyja ékszereket tervezett. A művészházaspár eléggé szabados stílusban nevelte gyermekét, aki 14 évesen összeállt a 40 éves Sietje Moush-sal, így aztán többet járt éjszakai lokálokba, mint az iskolába. Később a kapcsolatnak vége lett és elindult a profi fuballkarrier útján.

Első klubja az Excelsior volt, onnan került a 2001-ben a Feyenoordba, mint ifjú csatártehetség. A felnőttcsapatban 2002. február 3-án mutatkozott be a Roda JC ellen 5-0-ra megnyert meccsen. Kezdőként játszott a Dortmund ellen hazai pályán, a De Kuipban megnyert UEFA-kupadöntőn is. Az idény végén a holland szövetség a legtehetségesebb fiatal játékos díjjal jutalmazta.

Arsene Wenger, az Arsenal menedzsere már a 2003 januári átigazolási időszakban vitte volna, ugyanis Dennis Bergkamp utódját látta benne, de a Feyenoord akkor visszautasította a londoniak ajánlatát. Másfél évvel később, 2004 nyarán mégis az ágyúsok nyerték a maratoni csatát: nyilvánosságra nem hozott összegért - a brit sajtó szerint 3 millió fontért - tette át székhelyét Londonba.

Első meccse a Manchester United elleni győztes Community Shield volt, majd ebben a szezonban még kevés lehetőséget kapott. Első bajnoki gólját 2005. augusztus 14-én szerezte a Newcastle ellen, novemberben pedig őt választották a Premier League legjobb játékosának. 2006 januárjában további öv évvel meghosszabbította szerződését az ágyúsokkal.

A sérülések rengeteget hátráltatták: voltak gondjai a térdével, majd 2007 januárjában a Man United elleni rangadón gólörömében eltörte a jobblába ötödik lábközépcsontját, ezért ez idény további részét kihagyni kényszerült.

A 2007-2008-as szezont remekül kezdte, az idény elején szinte minden meccsen eredményes volt, és úgy tűnt, pótolni tudja Henryt, de a válogatottban megint sérülést szenvedett, újabb két hónapos kényszerpihenő következett. Felépülve lassan nyerte vissza formáját, de a talán éppen a sok pihenő hatására, az Eb-n kezd belelendülni. Bár az is kérdéses volt, ott lehet-e a tornán a selejtezők házi gólkirálya, Marco van Basten kockáztatott, és döntése helyesnek tűnik, ugyanis a szélső immár másodszor volt eredményes.