A Chelsea elnyűhetetlen középpályása, Michael Essien Ghána fővárosában született, ott, ahol a Stamford Bridge-i közönség egy korábbi kedvence, Marcell Deasilly is. Apja szintén labdarúgó volt, aki egy alkalommal szerepelt a válogatottban. Kezdetben az utcán focizgatott barátjával, Anthony Obodayjal, aki később az Ajax igazolt játékosa lett.

13 éves korában igazolta le az egyik helyi csapat, a Liberty Professional. Teljesítményével és masszív testfelépítésével hamar kitűnt a társai közül, innen pedig egyenes út vezetett a korosztályos válogatottba. 1999-ben a "Fekete csillagokkal" előbb megnyerte a kontinensbajnoki címet, majd az új-zélandi U17-es világbajnokságon a harmadik helyen végeztek Essienék, miután az elődöntőben kikaptak a braziloktól.

A ghánai csillagot rögtön kiszúrták a játékosmegfigyelők: a Manchester United invitálta egyhetes próbajátékra, de a munkaügyi korlátozások miatt csak a farmcsapatnak tekinthető, belga Royal Antwerpen kínált neki szerződést, amit Essien elutasított. 2000 nyarán a francia Bastia kereste meg, miután a Liberty elnöke elküldött egy róla szóló kazettát Fabien Pivateu-nak, a Monaco és a korzikai együttes egykori kapusának, a kék-fehérek hívását pedig elfogadta az akkor 18 éves futballista. Pivateu ma Essien menedzsereként dolgozik.

Eleinte nem a középpályán szerepelt - játszott balhátvédet, jobbhátvédet és középső védőt is. Az egyik csapattársa sérülése miatt próbálták ki egy sorral előrébb, és Essien olyan zseniálisan oldotta meg a szűrést, hogy ott is ragadt. A Bastia stabil középcsapattá vált a ghánaival a soraiban, 2002-ben pedig döntőt játszhatott a francia kupában. Közben az utánpótlás-válogatottban sem felejtették el: a 2001-es junior vb-n ezüstéremig jutottak a "Fekete csillagok", csak a Javier Saviola vezette házigazda argentinok állították meg az afrikai együttest. Egy évvel később már a felnőtt válogatott keretében vették számításba, és rögtön az Afrikai Nemzetek Kupáján dobták a mélyvízbe. A szakemberek már ekkor Patrick Vieirához hasonlították játékát.

A Bastiával a legsikeresebb szezonja a 2002-2003-as volt, és ezzel több francia élklub figyelmét is felkeltette: a Paris Saint-Germain, a Lyon, és a Marseille is a hívta, de ajánlatot tett a Liverpool és az Everton is. A PSG kínálta a legtöbb pénzt, amit a Bastia el is fogadott, de Essien nem akart Párizsba költözni. A ghánai inkább a bajnoki címvédő Lyont választotta a BL-szereplés miatt, és miután a korzikaiak elfogadták a 7,8 millió eurós ajánlatot, 2003 nyarán aláírhatta szerződését a francia elitklubbal. Az OL legdrágább játékosává vált.

Lyonban inkább védekező szerepkört kapott, s ezen a poszton is megállta a helyét. Alapembere lett a sikercsapatnak, amellyel megnyerte a bajnokságot, míg a BL-ben a legjobb nyolc között búcsúztatta Essienéket a későbbi győztes, José Mourinho vezette Porto. Remekül kiegészítették egymást Juninhóval és a ma már a Real Madridban szereplő Mahamadou Diarrával. A lyoni évek során ragadt rá a "Bölény" becenév hihetetlen fizikai adottságai, nagy munkabírása és harcossága miatt. 2004 nyarán hívta az Arsenal és a Real is, de maradt az Olympique-nél, és hogy jól döntött, azt bizonyítja, 2005-ben sikert sikerre halmozott: a lyoni címvédésből számtalan gólpasszal és megbízható játékkal vette ki a részét, az ismét a negyeddöntőben végződött BL-menetelés során öt gólt is szerzett, míg a francia profi játékosok őt választották meg az év futballistájának.A csábítók ezúttal is akcióba lendültek a ghánai megszerzéséért: bejelentkezett a Juventus, a Man United és az Arsenal is. A Chelsea egész tavasszal hívta, de a Lyon mindenható elnöke, Jean-Michel Aulas hallani sem akart egyik legjobbja eladásáról. Aztán kezdett megenyhülni, ám kemény tárgyalópartnernek bizonyult, és kihasználta, hogy a londoniak edzője, José Mourinho ragaszkodott a ghánai érkezéséhez. Mint Essien ügynöke elismerte, az OL vezetőinek szándéka az volt, hogy minél magasabbra srófolják fel a vételárat, ezért sorra utasították vissza a Chelsea ajánlatait, még egy 26 millió fontról szólót is.

Aulas hangsúlyozta, csak 32 millió fontért hajlandó elengedni a középpályást, míg a Kékek ügyvezetője, Peter Kenyon nem engedett a zsarolásnak, és végül 21 milliónál és Tiago átengedésénél állt meg a licit. Úgy tűnt, kútba esik a transzfer, ám ekkor a Bölény sztrájkba lépett: megtagadta az edzést és a pályára lépést a Lyon színeiben. Nyíltan kijelentette: a Chelsea-ben kívánja folytatni pályafutását. "Ha most nem igazolok Londonba, egész életemben bánni fogom, mert ilyen lehetőség csak egyszer adódik" - nyilatkozta.

Roman Abramovics végül újabb ajánlatot tett, és a lyoni elnök is jobbnak látta, ha nem tart klubjánál egy olyan futballistát, aki távozni akar. A Chelsea akkor klubrekordnak számító összeget, 24,4 millió fontot fizetett Essienért, aki öt évre kötelezte el magát a Kékekhez. "Fiatal, gyors, tele van ambíciókkal, ő az, akit kerestünk" - vélekedett róla Mourinho.

A Chelsea-ben az Arsenal elleni győztes rangadón debütált 2005. augusztus 21-én, makd a West Bromwich ellen kezdett először, és egyből kiosztott egy gólpasszt. Kellett idő, hogy játékba lendüljön, de a Chelsea háromtagú középpályássorában stabil helyet vívott ki magának, Makelelével és Lamparddal remekül megértették egymást. A francia szűrő mellett offenzívebb lehetett, ezt jelzi, hogy két gólt is szerzett - a Tottenham és az Everton ellen -, és az előkészítésben is aktív volt, így az idény végén a Premier League-serleget emelhette a magasba.

Vihart kavart a Liverpool elleni BL-mérkőzésen történt esete: elég keményen, de nem szándékosan lépett oda Hamann-nak, aki hosszú időre harcképtelenné vált, míg a ghánait két találkozótól eltiltotta az UEFA. Az eltiltás miatt nem léphetett pályára a Barcelona elleni nyolcaddöntőben, és hiányát megérezte a gárda, hiszen a katalánok 3-2-es összesítéssel léptek tovább. 2006 januárjában aztán ő volt a szenvedő alany: a West Ham ellen Reo-Cocker durva belépője miatt három hétre kidőlt, és kihagyta az ANK-t.

Essien igazi vezéregyénisége volt hazája válogatottjának a 2006-os vb-n, fáradhatatlan mezőnymunkája kellett hozzá, hogy a "Fekete csillagok" egyetlen afrikai együttesként túléljék a csoportkört. A legfontosabb összecsapáson, a brazilok elleni nyolcaddöntőben eltiltás miatt hiányzott, nélküle pedig simán búcsúzott Ghána.

Akik még fanyalogtak magasnak tartott vételára miatt, a 2006-2007-es idényben meggyőződhettek kivételes képességeiről. Az idény egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítményét nyújtotta, Drogba mellett sokat tett azért, hogy négy fronton is szinte a végsőkig esélyes volt a Chelsea, és két trófeát be is gyűjtött. Mourinho védekező középpályásként, kényszerűségből középső védőként és némi meglepetésre jobbhátvédként is bevetette, és valamennyi poszton megállta a helyét. Az Arsenal elleni decemberi bajnokin az egész Premiership-szezon egyik legszebb gólját szerezte 30 méterről, míg a Valencia elleni BL-negyeddöntőben már mindenki a hosszabbításra készült, amikor az utolsó percben előretört, és kiszorított helyzetből bevette Canizares kapuját, ezzel a négy közé juttatva a Kékeket. Ezek után nem is volt meglepetés, hogy a szurkolók őt választották az idény legjobb játékosának. Tavasszal 2012-ig hosszabbított a Stamford Bridge-en.

Az új idényt is remekül kezdte, az első bajnokin, a Birmingham ellen győztes gólt szerzett. Mourinho távozása némileg megviselte, majd sérülés is gyötörte, míg a Derby ellen kiállították könyöklésért. Az új tréner, Avram Grant is többször játszatta jobbhátvédként, és egyre jobban beleszokott ebbe a szerepkörbe.

A 2008-as afrikai tornán bronzérmes lett Ghánával. Visszatérve kellett idő, hogy ismét formába lendüljön, de a Tottenham és az Everton elleni bajnokin is fontos gólt szerzett. A Liverpool elleni BL-elődöntő első meccsét eltiltás miatt kellett kihagynia, de a visszavágón az együttes egyik legjobbja volt - ismét csak jobbhátvédként.

Talán a legjellemzőbb jelenet az elnyűhetetlen ghánaival kapcsolatban, ahogy a Liverpool elleni visszavágón a hosszabbítás perceiben is óriásit sprintelt, majd úgy futott vissza, mintha akkor kezdődne a meccs. Munkabírására Moszkvában is szükség lesz, bármelyik poszton is veti be Avram Grant.