(Cikkünk frissül.)

A 2026-os irodalmi Nobel-díjat a kanadai szerző, Anne Carson kapta „merész és invenciózus életművéért, amely a klasszikus hagyománnyal folytatott játékos párbeszédben új formákat teremtett a kortárs irodalom számára” – olvasható a Nobel-díj hivatalos oldalán.

Anne Carson pályafutása során a költészetet a fordítói munkával és különböző egyetemeken végzett oktatói tevékenységével ötvözte. Irodalmi munkásságának szinte egészét a filológus szavak iránti megszállottsága és a költő új jelentések iránti vágya közötti metszéspont határozta meg. Saját megfogalmazása szerint minden munkájának kiindulópontja a szavak etimológiája – tették hozzá.

Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta 119. alkalommal ítélték oda, a kitüntetést hét alkalommal – 1914-ben, 1918-ban, 1935-ben, valamint 1940-1943 között – nem osztották ki, a 2018-as díj odaítélését pedig az akadémiát megrázó botrány miatt 2019-re halasztották. A kitüntetettek száma 123, mivel négy alkalommal (1904-ben a francia Frédéric Mistral és a spanyol José Echegaray, 1917-ben a dán Henrik Pontoppidan és Karl Gjellerup, 1966-ban az izraeli Smuél Joszéf Agnon és a német Nelly Sachs, 1974-ben pedig a svéd Harry Martinson és Eyvind Johnson) megosztva részesültek az elismerésben.

Az irodalmi Nobel-díjat általában az életműért ítélik oda, de a Svéd Akadémia kilenc alkalommal ki is emelte a kitüntetett egy alkotását: Theodor Mommsen A rómaiak története (1902), Carl Spitteler Olimpiai tavasz (1919), Knut Hamsun Az anyaföld áldása (1920), Wladyslaw Reymont Parasztok (1924), Thomas Mann A Buddenbrook ház (1929), John Galsworthy A Forsyte Saga (1932), Roger Martin Du Gard A Thibault család (1937), Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger (1954), valamint Mihail Solohov Csendes Don (1965) című művét.

A legfiatalabban, 41 évesen az angol Rudyard Kipling (1907), a legidősebben, 87 évesen a brit Doris Lessing (2007) kapta meg a díjat. A kitüntetettek közül mindössze kilencen vannak, akiket 50 éves koruknál fiatalabban ismert el a Svéd Akadémia. A legidősebb élő kitüntetett az 1934-ben született Wole Soyinka nigériai költő, író, aki 1986-ban életművéért kapta meg a díjat, és ezzel ő lett az első irodalmi Nobel-díjas afrikai.

A díjazottak 26 különböző nyelven alkottak, a legtöbben angolul.

A díjazottak között mindössze 19 nő van, az első 1909-ben a svéd Selma Lagerlöf volt, a mostani díjazott Anne Carson előtt legutóbb 2024-ben a dél-koreai Han Kang kapta meg a kitüntetést.

A kitüntetést ketten nem vették át. Az orosz Borisz Paszternak 1958-ban elfogadta, de aztán a szovjet hatóságok nyomására, szándéka ellenére vissza kellett utasítsa a díjat. 1964-ben a francia Jean-Paul Sartre nem vette át a kitüntetést, mert minden hivatalos elismerést elutasított.

Halála után egy író, 1931-ben a svéd Erik Axel Karlfeldt kapta meg a díjat, amely 1974 óta nem adható posztumusz.

A díjazottak sorában a legmeglepőbb Sir Winston Churchill brit miniszterelnök neve, akit 1953-ban Nobel-békedíjra is jelöltek, de végül az irodalmi Nobel-díjat nyerte el. Nagy meglepetést váltott ki, és nagy vitákat is kavart Bob Dylan amerikai énekes-dalszerző 2016-os irodalmi Nobel-díja is.

A díj történetében két magyar díjazott van. A 2016-ban elhunyt Kertész Imre 2002-ben részesült a kitüntetésben, az indoklás szerint írói munkásságával "az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben". 2025-ben Krasznahorkai Lászlónak ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat „meggyőző és látnoki erejű életművéért, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai:

• 2016 - Az amerikai Bob Dylan költő, dalszerző, énekes, aki „új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai dalkincset”.
• 2017 - Az angol Kazuo Ishiguro „nagy érzelmi erejű regényeiért, amelyekben feltárta a világgal való kapcsolatunk illuzórikus érzése alatt tátongó szakadékot”.
• 2018 - A lengyel Olga Tokarczuk „narratív képzeletéért, amely mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését mint életformát”.
• 2019 - Az osztrák Peter Handke „nagyhatású munkásságáért, amely nyelvi leleményességgel tárta fel az emberi lét perifériáját és sajátosságát”.
• 2020 - Az amerikai Louise Glück „összetéveszthetetlen költői hangjáért, amely zord szépségével egyetemessé teszi az egyéni létezést”.
• 2021 - A tanzániai születésű, Nagy-Britanniában élő Abdulrazak Gurnah, aki „megalkuvást nem ismerő és együttérző módon tárta fel a gyarmati rendszer hatásait és a menekültsorsot a kultúrák és kontinensek közötti szakadékban”.
• 2022 - A francia Annie Ernaux „azért a bátorságért és klinikai éleslátásért, amellyel felfedi az egyéni emlékezet gyökereit, elidegenedését és kollektív korlátait”.
• 2023 - A norvég Jon Fosse „olyan innovatív színdarabokért és prózáért, amelyek hangot adnak a kimondhatatlannak”.
• 2024 - A dél-koreai Han Kang „intenzív költői prózájáért, amely szembesít a történelmi traumákkal és rávilágít az emberi élet törékenységére”.
• 2025 - A magyar Krasznahorkai László „meggyőző és látnoki erejű életművéért, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.