Amikor gyereke születik az embernek, az bizonyos értelemben egy trauma, a traumákat pedig különféle módokon lehet feldolgozni. Herczeg Zsolt például túrázni ment a barátaival, akiknek miről másról beszélt volna, mint Tomika nevű kisfiáról, és akik rábeszélték, hogy történeteit valamiképp rendszerezze - mondjuk napló formában.

"Kipróbáltam, de csak terápiás jelleggel. De, ahogy mondani szokták, nagyon bejött. Az olvasóknak is bejött, így született meg a Büfik és bukások könyv formában" - mondta el az InfoRádió újságírója.

Herczeg Zsolt derűs, de kicsit cinikus, szarkasztikus személyiségnek tartja magát, aki szereti Rejtő Jenő szemével látni a világot.

"Elképesztő mennyiségű groteszk, abszurd élmény éri az embert apaként, és pontosan annyi energiába kerül nevetni ezeken, mint bosszankodni"

- próbál tükröt tartani maga elé. Persze ő is dühöng időnként, de olyankor emlékezteti magát, hogy később majd ezen is fog tudni nevetni.

Szerinte nagyon nagy baj van ma az apaképekkel, hisz

a ma apává váló fiúk "a szocializációjukat kidobhatják a kukába": teljesen máshogy kell gyereket nevelni, mert más világra kell nevelni.

Régen a gyerek akkor volt a jó, ha "nem zavart": hamar szobatiszta lett, ha átaludta az éjszakát, ha csendben maradt és nem beszélt vissza a tanárnak. "Ma viszont

az a gyerek lesz sikeres, aki feláll az órán, és kérdez, hogy ez vagy az miért van úgy"

- hozza fel példaként. Ma már nem úgy van, hogy valaki 20 éves korában elvégez egy iskolát, aztán 60 éven keresztül ugyanazt a munkát végzi. A szülőségre való felkészülés ma a szerző szerint azt jelenti, hogy eldönti, melyik mintájával szakít és melyik mellett tart ki. "Ha az embernek szerencséje van, meg tudja találni azt a néhány szülői, nagyszülői mintát, ami időtálló" - villantja fel azért a reménysugárt. Ezek elemei például

a humor, a kommunikációs készség, az olvasottság, a derű, a fegyelem és a szorgalom, az érzékenység,

de le kell hántani róluk azt a réteget, amelyeket 2018-ban már nem tudunk jól használni a gyerekek nevelésében, mert elmúlt a szüleink világa.

Herczeg Zsolt saját döntésből nem oszt meg a gyermekeiről képet az interneten, illetve nem engedi be a nyilvánosságot például a hálószobájába, legfeljebb a nappaliba, a konyhába és néha a gyerekszobába: "elsősorban magamról beszélek, az én érzéseimről és gondolataimról".

Aki olvassa a könyvet, az az írója szerint azt élheti át, mintha róla szólnának a sorok, de fontos, hogy ez nem egy tanácsadó könyv, hisz - mint Herczeg Zsolt mondja - ő nem jobb szülő senkinél.

"Ettől a könyvtől könnyebb lesz, mert a nevetéstől minden könnyebb lesz"

- fogalmazza meg tanulságként az InfoRádió parlamenti tudósítója, aki azt szeretné, ha mindenki megszabadulna attól a tehertől, hogy elég jó szülő-e. Mindenki hibázik, de ez a hibázás sokszor szórakoztató.