„Nem vagyok egy filmteoretikus ember, én a gyakorlat embere vagyok.”

Ragályi Elemér felidézte, arra biztatták, nézze végig a filmtörténet összes nagy noirját.

„Nem tettem meg. Nem szeretem a szakmai behatároltságot.”

Az operatőr elmondta, a forgatókönyvet elolvasva a benne megjelenő hangulatot igyekszik közvetíteni.

„Hogy ezt noirnak hívják vagy nem, századrangú szempont számomra. A képnek izgalmasnak, megkapónak, emlékezetesnek kell lennie” - fogalmazott Ragályi Elemér, hozzátéve, hogy a hősöket a maguk módján hőssé kell tenni.

„Nagyon ügyeltünk Marcival arra, hogy az arcok hogyan jelennek meg, valóban misztikusak, rejtélyesek, szépek legyenek” - mondta az operatőr, hozzátéve, hogy ennek akár jelenetről jelenetre kellett változnia.

A filmben Budapestnek fontos szerep jut. Látványában gyönyörűséges kor volt – fogalmazott Ragályi Elemér.

„Nem a történelmében, hiszen szörnyű fasizmus kezdődött abban az évben. Az épületek, a ruhák, a frizurák, az enteriőrök csodálatosak voltak. Lubickoltam ebben a miliőben, amihez jó társ volt a díszlet- és jelmeztervező.”

Ragályi Elemér kiemelte, szerencsére volt lehetőség az autentikus hangulat megteremtésére, ugyanakkor kevés olyan része van a városnak, ami eladható a 30-as évek Budapestjeként.

„A belsőkben megpróbáltuk tágasak lenni. Borzasztó műgonddal készült.”

Az operatőr úgy vélte, azok a filmrajongók, akiknek az a "dolguk", hogy kiszúrják a hibákat, minden részletet kinagyíthatnak, azt fogják észrevenni, hogy ebben a filmben minden autentikus.