170 évvel ezelőtt Gogol egy bonyolult lelki jelenség, a döntésképtelenség feltárására vállalkozott. Az élet minden fordulatától, az elhatározások következményeitől és azok elviselésétől való rettegés szimptómáit sorakoztatja fel a darabban – mondta el Ascher Tamás.

„Bohózati formában, de attól ez még nagyon komolyan és pszichológiailag is tárgyalható betegség vagy torzulás, és hamleti jellegű, nagy esettanulmány.

A rendező jelezte, az író szórakoztatónak szánta a darabot, de végtelenül szomorú a színdarab. Feltűnő éleslátással rajzolta meg a szorongás természetrajzát, amelyet úgy kell színpadra vinni, hogy a néző felismerje a saját félelmeit és „röhögni” is tudjon – tette hozzá Ascher Tamás.

„Részben a zenékkel, részben a vizualitás változásaival próbálom a helyzetek színét és fonákját is megmutatni. Egy mulatságos helyzet az egyik szereplő szemszögéből lehet hideglelős és rémületes is. Ezt meg kell próbálni egyensúlyban tartani. Hogy ez mennyire sikerült, a közönséggel együtt fog kiderülni.”

Minden idegen nyelvű darabot érdemes újrafordítani – mondta Ascher Tamás, hozzátéve, hogy Radnai Annamária, aki a darab dramaturgja is, tette ezt most meg. Hozzátette, bár vannak örökbecsű fordítások, amikor az ember dolgozik egy darabon, mélyebbre tud hatolni, ha végigvizsgálja és közben újraalkotja a szöveget.

„Olyan darabot mindig érdemes elővenni, ami alapvető és örök életű problémákról szól. Meg kell próbálniuk a színészeknek egy szélsőségesebb és stilizáltabb játékmód mellett is igazul, valódi, őszinte tartalmakat feltárva játszani.”