„Visszanézve azt gondolom, hogy az én személyiségemnek és az egész alkatomnak – színházi ember alkatomnak is – jobban megfelel ez a több lábon állás. Nem akarok mindenáron játszani. Ha Székely Kriszta nem ragaszkodott volna hozzám – aminek iszonyúan örülök –, hogy a Nórában legyek benne, akkor egy év szabadságot kértem a színházban, hogy ne kelljen új darabot próbálnom. Mert annyira sok estémet itt töltöttem, hogy azt éreztem, muszáj, hogy egy kicsit levegőt kapjak” - mondta a színésznő.

„Azt érzem, hogy most kezd jobban kialakulni, hogy kiféle, miféle vagyok. Érzem magamon, hogy már sokkal többrétegűbben tudok a színpadon lenni, gondolkodni, és ezt nyilván a rendezők is látják” - véli Pelsőczy Réka.

„Mindig hiszek abban, hogy nem véletlenül jön egy szerep, meg kell találnom, hogy miért kaptam, mi a dolgom vele” - fogalmazott a színésznő.

„Ha rendező lennék, korábban én magam is óvatosan osztottam volna magamra szerepet, mert látok egy kócos hajú lányt, de kérdés, hogy egy színdarabban mi az, ami neki való. Vannak nálam sokkal egyértelműbb alkatok” - vallja Pelsőczy Réka.

„Azt érzem, hogy nálam a negyvenes éveim eleje meghozott valami külső-belső harmóniát, nincsen akkora disszonancia a külsőm és a belsőm között” - mondta a színésznő, rendező.