Báron György filmkritikus a Persona non grata című Zanussi-játékfilm vetítése előtt megtartott könyvbemutatón felidézte: amikor az 1970-es évek elején Krzysztof Zanussi filmjei megjelentek Magyarországon, hősei éppen azokat a problémákat vetették fel, amelyekkel az akkori magyar fiataloknak is szembe kellett nézniük.

Pörös Géza kötetét méltatva a kritikus hangsúlyozta: a monográfia nagyon precíz, tárgyszerű és értően nyúl a témájához, miközben a kezdetektől máig végigköveti egy egész életmű alakulását, amely 25-26 játékfilmet, a tévé- és dokumentumfilmekkel együtt mintegy 80 alkotást tartalmaz.

Pörös Géza elismerte, hogy a 440 oldalas kötet "valószínűleg a terjedelmi tűréshatárnál jár", mégis fontosnak tartotta, hogy minden fontosabb filmet elemezzen.

Krzysztof Zanussi Báron György kérdésére válaszul felidézte: sokszor szembesítették azzal, hogy egész életműve ugyanazokról a kérdésekről szól. Ezt szerzőként nehéz eldönteni, de ugyanezt lehet elmondani például Thomas Mann, Fellini, Tarkovszkij vagy Ingmar Bergmann munkásságáról is - fűzte hozzá.

Krzysztof Zanussi nemcsak filmrendezőként aktív, hanem az egyik legnagyobb lengyel filmes műhelyt, a TOR Filmstúdiót is vezeti. Meglátása szerint a fiatal lengyel filmesek között is hasonló arányban fordulnak elő a konformisták és a "Don Quijoték", mint saját ifjúkorában. Mint a világhírű rendező hozzátette, az őket megelőző generáció alkotói közül például Andrzej Wajda mindig meg tudott újulni, legutóbbi filmjei is erről tanúskodnak.

Elmondása szerint a rendszerváltás óta megváltozott a társadalom jellege: "fogyasztói társadalommá váltunk, pedig nem voltunk azok. Közben összezavarodtak az értékeink: ha egy filmet tömegek tekintenek meg, az még nem jelenti azt, hogy értékes" - mutatott rá Krzysztof Zanussi.

"A művészek mindig rossz próféták, de úgy tűnik, az új csatornák nem tesznek hozzá a filmművészethez, az is igaz ugyanakkor, hogy ha valaki okostelefonon nézi meg egy filmemet, ugyanolyan boldog vagyok" - jegyezte meg.

Krzysztof Zanussi a közönség kérdésére elárulta, amíg él, dolgozni fog. Két évvel ezelőtt készített egy színpadi darabot, amelyet most Litvániában mutatnak be, van továbbá egy új forgatókönyve, melyhez elkezdték készíteni a költségvetést; Sipos Gáborral, a Saul fia producerével is tárgyal erről. A történet az 1. világháború előtti időkbe helyezi a Faust-legendát. "Mindig nagyon izgatott a lélek eladásának története: mi történik akkor, ha valaki úgy veszíti el a lelkét, hogy nem is hisz abban?" - vetette fel.

A rendező kitért a magyar filmművészetre is, melynek fejlődését mindig figyelte, egy időben azonban kevesebb alkotás jutott el hozzá. A lengyel filmben nem volt ilyen mélypont, a cenzúra megszűnésével szerencsére nem fogytak el a témák - fűzte hozzá Krzysztof Zanussi, aki többek között Mészáros Márta, Groó Diana és Kamondi Zoltán filmjeinek is producere volt.

"A magyarokkal való kapcsolat a lengyelek többsége számára megfejthetetlen titok. Már közös határa sincs a két országnak, nyelvileg nem értik egymást, mégis van valamiféle közösségérzés. Talán azért, mert évszázadokon át közösen védték keletről Európát, de ezt döntsék el inkább a történészek" - vetette fel Krzysztof Zanussi. A rendező bevallotta: Csehországban érti a nyelvet, de nem érti az embereket, Magyarországon ez éppen fordítva van.

Krzysztof Zanussi a könyvbemutatót megelőzően a budapesti Lengyel Intézet Krzysztof Kieslowski Képei Lódz városából című kiállítását nyitotta meg. A június 25-ig látogatható tárlat a nagy pályatárs fiatalkori fotóiból válogat.