Az 1933-ban Újpesten született Bartos Tibor az Idegen Nyelvek Főiskoláján szerzett diplomát. Kutatta a cigányság nyelvét, majd 1954 és 1965 között az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt.

Az olvasóközönség elsősorban műfordítóként ismerte - olyan rangos szerzők műveit fordította magyarra, mint például Albee, Capote, Beckett, Dickens, Dos Passos, George Eliot, John Irving, Kerouac, Kesey, Stephen King, Mark Twain, Updike, Tom Wolfe.

Főbb művei: Az angol líra kincsesháza (válogatás, szerk., 1958), Sosemvolt Cigányország (cigány népmese-feldolgozások, 1958, oroszul, bolgárul és németül is), Inkább a körmagyar (esszé, 1990), Vízkereszt, vérkereszt, vágykereszt (esszé, 1991), Élő vizet (esszé, 1991), Magyar szótár III. (szinonimagyűjtemény, 2002).

Bartos Tibor munkásságát egyebek mellett Wessely László-díjjal (1981), az Év Könyve jutalommal (1985) és Déry Tibor-díjjal (2002) ismerték el.