Egy körém szerveződő szerzői estre készülünk, azaz Lovasi András szerzői estjére, ahol 22 év dalaiból válogatunk. Nem szigorúan a Kispál és a Borz zenekar dalai szerepelnek a palettán, két zenekar közreműködésével jön létre a koncert. A törzsanyagot, a legtöbb számot természetesen a Kispál és a Borz zenekarral adjuk elő, de lesz néhány Kiscsillag-dal is és lesznek dalok a szólólemezemről. Fellépnek velünk a Csík zenekar vonósai, illetve a Varga Ferenc Vonós trió. Lesz velünk egy nagybőgős is, és természetesen lesznek meglepetés vendégek, akik valamilyen módon kapcsolódnak ehhez a szerzői munkássághoz, azaz akiknek írtam dalokat.

Az ősz folyamán jelent meg a Kispál és a Borz első DVD-je, amelyen a 2007-es húszéves jubileumi pécsi koncertjük anyagát adták közre. Mennyire volt kihívás ebben a műfajban hangzó, illetve képi anyagot megjelentetni az együttes számára?

Meg kell, hogy mondjam, nem véletlen, hogy nem jelent meg huszonkét évig a zenekarról DVD, ez a dolog engem annyira nem érdekel. Nem is nagyon néztem meg a rólam vagy rólunk készült felvételeket. Csak önbizalomhiányt okoz, ha az ember látja magát, ahogy ott ugrál, meg ordítozik. Most azonban akartunk egy összefoglalót. DVD lett volna, de végül bizonyos részleteiben a neten tettünk hozzáférhetővé. (A DVD-ben szerepel egy kód, amivel le lehet tölteni a netről négy új dalt, a hozzá készült negyvenperces dokumentumfilmet, illetve számos egyéb tartalmat.) Mindezt egy dupla DVD-n terveztük megjelentetni, de közbeszóltak az anyagiak és a kiadónk szándékai. Szerintem az, hogy 2009 végén megjelenik egy 2007-es lemez, nem a legbátrabb húzás egy zenekartól. Azért mentünk bele ebbe a konstrukcióba - ezzel együtt ki tudtunk jönni négy új dallal -, mert a dalok megjelentetése sokkal jobban érdekelt minket, mint a DVD.

November végén vehette át az aranylemezt a Budapest Bár első albumáért. Mi az, ami inspirálja ebben az együttműködésben?

Amikor elkezdtem a Kispálon meg a Kiscsillagon kívül is részt venni bizonyos produkciókban, az egyik legfontosabb motiváció az volt, hogy szerettem volna olyan zenészekkel muzsikálni, olyan stílusokban is, amely látszólag messze vannak a rockzenei hangszereléstől. Mindig nagyon szerettem a magyar népzenét - a Csík zenekarral való kapcsolatom is innen eredeztethető -, de nagyon szerettem például a harmincas-negyvenes évek magyar slágereit. Tibivel, a Kispál és a Borz frontemberével még a kilencvenes évek elején megbeszéltünk, hogy mindenképpen csinálunk egy olyan albumot, ahol ezek a kedvenceink szerepelnek, úgyhogy amikor megkaptuk a felkérést, gyakorlatilag azonnal igent mondtuk. Érdemes lenne egy Budapest Bár próbát, egy előadás előtti együttmuzsikálást vagy akár előadás utáni együttmuzsikálást fölvenni kamerára vagy hangfelvételre, akkor kiderülne, hogy mennyi mindent tanulunk egymástól.