Mozart 250 évvel ezelőtt, 1756. január 27-én született Salzburgban. Zenei tehetsége már kisgyermek korában megmutatkozott. Apja, aki a kor egyik legkiválóbb zenepedagógusának számított, zongorázni és hegedülni is megtanította. A gyermek zenei képességei nagyon gyorsan fejlődtek.

Apja szerint első művét 5 évesen írta. Egyes beszámolók szerint az apa egyenesen kizsákmányolta fiát. Mozartot már kisgyermekként európai koncertkörútra vitte, és a csodagyerek betegségeikor is inkább a kieső bevételek miatt aggódott. Elképzelhető, hogy az állandó utazások és a hideg időjárás hozzájárult egészségének későbbi megromlásához.

Egy korabeli újság írása szerint a hétéves Mozart felnőtt módon játszott, különböző stílusokban rögtönzött, lapról kísért, letakart billentyűzeten adott témához basszust szerkesztett és kivételes hallásának is tanúbizonyságát adta.

Visszaemlékezések szerint az igen érzékeny gyermek félt a trombita éles hangjától, hatalmas szeretetigény jellemezte, mohón tanult mindent, bár élete középpontjában a zene állt. Öntudata és büszkesége már ekkor megmutatkozott: csak olyanok előtt játszott szívesen, akik komolyan vették a zenét.

Utazásai során Mozart sok zenésszel találkozott, és megismerte számos nagy zeneszerző, például Bach, Handel és Haydn műveit. De nem csak a muzsikusokra figyelt fel: annyira lenyűgözte a Benjamin Franklin által készített üvegharmonika, hogy komponált néhány művet a hangszerre.

Mozart felnőtt korában a felvilágosodás hatására csatlakozott a szabadkőművesekhez. Késői operája, a Varázsfuvola számos szabadkőműves témát és szimbólumot tartalmaz. Néhány kutató szerint Sarastro alakját egy ásványgyűjtő geológus ihlette.

Egész életében pénzügyi nehézségekkel és betegségekkel küszködött. Gyakran nem fizették ki a munkájáért járó honoráriumot, és ha kapott is valamennyit, azt hamar eltékozolta.

A zenetörténészek különböző véleménnyel vannak afelől, miként romlott meg a zeneköltő egészségi állapota. Különösen vitatott, hogy mikor ismerte fel halála fenyegető közelségét, illetve, hogy ez mennyiben befolyásolta a késői darabjait.

A romantikus álláspont szerint Mozart állapota fokozatosan romlott, és művei tükrözik a fokozatokat. Manapság azonban néhány zenetörténész azt állapította meg, hogy Mozart jó hangulatban volt. Családja és barátai számára megdöbbentő módon, hirtelen halt meg, a Requiem írása közben. Valószínűleg higanymérgezésben, vagy reumatikus lázban halt meg.

A legenda szerint Mozart halálakor koldusszegény volt és mindenki elfeledte, és amikor meghalt, szegénysírba temették. Az igazság az, hogy bár nem volt már olyan népszerű, mint néhány évvel korábban, mégis jól fizető állása volt az udvarnál. Nem tömegsírba, hanem szabályos közsírba temették az 1783-as törvények alapján. Rendes temetést feleségének hanyagsága miatt nem rendeztek. Ma jelképes emlékműve áll Bécs temetőjében.

Mozartról számos mítosz és legenda terjeng. Egy elképzelés szerint saját magának írta a Requiemet. Különösen népszerű az a legenda, mely szerint Mozart és Salieri rivalizáltak egymással. Ez a témája Puskin darabjának, a Mozart és Salierinek, és Peter Shaffer Amadeus című színdarabjának, illetve az ebből készült Forman-filmnek is. Valójában Salieri rajongott Mozartért.

Kevesen tudják, de az egri egyházmegye könyvtárában is őriznek egy eredeti Mozart-levelet.