Az Európai Unió érintett tagállamai egy ideje próbálkoznak azzal, hogy megpróbálják visszaküldeni a területükre érkező bevándorlókat egy úgynevezett biztonságos harmadik országba, de ezen a téren igen kevés eredményt sikerült elérni. A most megváltoztatott menekültügyi eljárás kapcsán Marsai Viktor az InfoRádiónak elmondta, hogy két dologról van szó. Az egyik a biztonságos „származási ország”, a másik pedig a biztonságos „harmadik ország”, amellyel a menedékkérőknek valamiképpen kapcsolata volt.
Hozzátette: a biztonságos származási országok esetén is van egy nagyon rövid, gyorsított eljárás, mert meg kell vizsgálni, hogy a menekültügyi kérelemnek van-e bármi alapja. Ez egy sokkal gyorsabb folyamat, mint egy rendes eljárásban, amivel rengeteg munkát lehet megspórolni.
„A biztonságos harmadik ország koncepciót lényegében kitárja a kaput arra, hogy sok olyan ország rákerülhessen erre a listára, akik eddig nem tartozhattak ide. Eddig nagyon szigorú kapcsolati feltétel volt megszabva a kérelmező és a potenciális biztonságos harmadik ország között, tehát például ott kellett élnie neki, vagy egy családtagjának. Most ez kiegészül azzal,
hogyha a kérelmező akár csak áthaladt az adott országon, akkor az már bekerülhet ebbe a kategóriába,
illetve, ha az adott EU tagállam és az ország közt van egy biztonságos harmadik ország megállapodás, amit az Európai Bizottság is jóváhagyott, akkor a menekültügyi kérelem már alapvetően nem befogadható, mert ebben a biztonságos harmadik országban kell lefolytatni az eljárást. Az egymillió dolláros kérdés természetesen az lesz, hogy ezek a harmadik országok mennyire lesznek együttműködőek a kérelmezők visszafogadása terén” – vázolta Marsai Viktor, hozzátéve, hogy hiába minősül egy állam biztonságos harmadik országnak az EU szempontjából, ha ott nem fogadják be az EU-ból kitoloncolt bevándorlókat.
Eddig is ez történt, a repatriálások és a deportálások Achilles-sarka a jogi környezet mellett a harmadik országok hozzáállása volt – fogalmazott az igazgató. Itt jön a képbe szerinte az, hogy az EU és a tagállamok hajlandóak-e, tudnak-e nyomást gyakorolni ezekre az országokra, akár kedvezményekkel, lásd ideiglenes munkavállalói vízumok felajánlásával, vagy fejlesztési támogatások felajánlásával, illetve drasztikusabb eszközökkel ezeknek a megvonása által, vagy például vízumkorlátozás bevezetésének lehetőségével a reguláris beutazások kapcsán.
Nagyon sok fog múlni azon, hogy az EU mennyire használ majd reálpolitikai eszközöket is
– értékelt a Migrációkutató Intézet igazgatója.
„Bármelyik ország a schengeni vagy az uniós határok előtt biztonságos harmadik országnak minősülhet, ha az EU tagállamának van egy megállapodása ezzel az országgal. De a gyakorlatban ez azért nem fog megvalósulni, mert például Ausztria nem fog tudni kötni Szomáliával egy ilyen megállapodást. Vagy kérdés, hogy Irakkal megköti-e, és ha igen, akkor a bizottság is úgy vélekedik-e, hogy Irak valóban biztonságos harmadik ország-e? Mert ez nem egyedül azt jelenti, hogy nincs háború az adott országban, és nem zajlik üldöztetés, hanem hogy az adott országban olyan menekültügyi rendszer működik, ami be tudja fogadni az adott kérelmezőknek az igényeit, a beadott kérelmeket. Ez a feltétel radikálisan le fogja csökkenteni ezeknek az országoknak a számát.”
Kérdés tehát, hogy ezek a módosítások, amiket most elfogadott az Európai Parlament, mennyiben csökkenthetik a migrációs nyomást az Európai Unión
– fogalmazta meg. Marsai Viktor szerint mindazonáltal ezek nagyon komoly előrelépések annak érdekében, hogy a biztonságos harmadik országok fogalmát, ami gyakorlatilag teljesen ki volt üresítve a jelenlegi jogi keretek közt, ismét tartalommal sikerüljön feltölteni.
A tanácsnak jóvá kell hagynia a tervezetet, ami valószínűleg meg fog történni. „A nagy kérdés azonban az lesz, hogy a harmadik országokat mennyire sikerül majd keringőre hívni ebben a rendszerben, mert hiába alakít ki az EU egy ilyen jogi keretet, kérdéses, hogy ezek az országok mennyire lesznek hajlandóak együttműködni” – mondta.





