Rafal Trzaskowski, a fő kormányerő, a Polgári Koalíció jelöltje a voksok 31,36 százalékát nyerte el a lengyel elnökválasztás első fordulójában, Karol Nawrocki, a Jog és Igazságosság fő ellenzéki párt támogatásával induló jelölt pedig 29,54 százalékot kapott, így mivel a jelöltek egyike sem szerezte meg a voksok több mint felét, június 1-jén második fordulót kell tartani.

Rosonczy-Kovács Mihály a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában arra hívta fel a figyelmet, hogy a szoros párharcok esetében a közvélemény-kutatások is bizonytalanságot jeleznek előre. Most három közvélemény-kutatóból kettő Rafal Trzaskowski vezetését jelzi, ő Donald Tusk kormányfő pártjának, a Polgári Platformnak az alelnöke, Varsó főpolgármestere, de a szakértő szerint ennek ellenére a jelenlegi helyzet Karol Nawrockinak kedvez. Arra is emlékeztetett, hogy február-márciusban jóval nagyobb Trzaskowski-vezetést mutattak ki a közvélemény-kutatók, sőt a pénzpiacok várakozásai is az ő biztos győzelemét várták.

Rosonczy-Kovács Mihály úgy látja, Jaroslaw Kaczynski megint jó érzékkel választott jelöltet, mert 2015-ben Andrzej Duda is szoros csatában tudott nyerni, pedig akkor mindenki azt hitte, hogy az akkori elnök, Bronislaw Komorowski marad a posztján. Duda is EP-képviselőként szinte az ismeretlenségből lépett elő, és most ugyanez a helyet Nawrocki esetében is, aki párton kívüli történész, akinek nincs is politikusi múltja. A választást az indokolja, hogy a PiS-t így egy kicsit hátrébb lehet vonni, és nem lehet negatív kampányt folytatni. Karol Nawrocki kampánya viszont most arról szól, hogy ha Rafal Trzaskowskire szavaz valaki, akkor Donald Tuskra szavaz, márpedig a 2023 óta kormányzó többség nem túl népszerű. A szakértő ugyanakkor jelezte, Trzaskowski is próbálná „a PIS elleni érzületet ráégetni Nawrockira”.

Az első fordulóban Varsóban, illetve a nagyvárosokban egyértelműen a Polgári Koalíció jelöltje szerzett nagyobb támogatást, a vidéki területeken pedig a Jog és Igazságosság jelöltje, de Rosonczy-Kovács Mihály szerint már globális trend, hogy a nagyvárosokban inkább a globalista vagy a baloldali jelöltnek könnyebb mozgósítani és jó eredményt elérni, a kisebb településeken és a falvakban pedig a jobboldali jelöltnek. Lengyelország esetében azonban van egy történelmi megosztottság kelet és nyugat között is.

„Lengyelországban az államfőválasztás fontosabb, mint a régió legtöbb országában, mert ezzel a közvetlen felhatalmazással komoly mandátumok is társulnak.

A törvényalkotás tekintetében a lengyel elnöknek politikai vétójoga van, amelyet az alsóház, a szejm csak háromötödös többséggel tud figyelmen kívül hagyni, és ezzel a mostani koalíció nem rendelkezik” – mondta a Lengyelország-szakértő az elnökválasztás tétjéről, és hozzátette, emiatt olyan kérdésekben, ahol nem egyezik a koalíció és az ellenzék nézőpontja, nem tud törvényt alkotni a koalíció. Ezért voltak a kormány egyes lépései törvénytelenek a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója szerint, mert olyan helyeken is próbáltak érvényt szerezni a választási eredményből következő kormányváltásnak, amelyeken nem tehették volna meg. És emiatt érvelnek most azzal a Jog és Igazságosság politikusai, hogy ha Trzaskowski lesz az államfő, akkor „az utolsó kötőfék is megszűnik Donald Tuskon, amely még valamennyire a törvényesség kereteit legalább próbálja tartani a kormányt”.

A szakértő úgy véli, a mostani választási vereség viszont nehéz helyzetbe hozná Donald Tuskot, mert négy pártból, tizenegy platformból álló koalíció „sok szempontból recseg-ropog, és akár az előre hozott választás is napirendre kerülhet, mert a kormányban van olyan jobboldali párt, amely kapott koalíciós ajánlatot korábbi a PiS-től is, és ez most is érvényben van, csakhogy a Harmadik Út most az első fordulóban nagyon rosszul szerepelt.

„A második fordulóban a Konföderáció szavazói lehetnek királycsinálók,

15 százalék körüli eredményt könyvelhettek el, és nagyon nem mindegy, hogy ez a 15 százalék milyen irányba mozdul majd” – mondta Rosonczy-Kovács Mihály, és szerinte ez esély Nawrockinak, különösen, hogy belső konfliktusok is feszítik a koalíciót, és Donald Tusk éppen most vetette fel a kormányátalakítás lehetőségét. „Ez is mutatja, hogy ez valóban mindent vagy semmit játék” – tette hozzá.

A harmadik helyen végzett Slawomir Mentzen, az ellenzéki jobboldali Konföderáció jelöltje a nyolcpontos programnyilatkozatának támogatásától tette függővé, hogy melyik jelöltet támogatja a második fordulóban, és ezt a dokumentumot Karol Nawrocki aláírta. Márpedig a szakértő szerint a Konföderáció szavazói döntenek majd végső soron, ezért fontos kérdés, hogy Mentzen melyik oldalra irányítja a támogatóit. A szakértő szerint a jövőben egyébként egy PiS–Konföderáció koalíció a törvényhozásban is többséget tudna szerezni.

A kampányban érdekes fordulat látható Rosonczy-Kovács Mihály szerint Ukrajna megítélésében, korábban a két oldal abban versengett, hogy melyik támogatja jobban a háborúban álló szomszédos országot, de most már Trzaskowski is azt vetette fel, hogy az ukrajnai menekültek társadalmi juttatásait szigorúbban kell ellenőrizni. „A mindent feltétel nélkül Ukrajnának hozzáállás a választók és a politikai elit szintjén is gyakorlatilag megfordult” – összegzett.

A lengyel gazdaság közben jól teljesít, felfelé ívelő pályán van, megnyíltak a korábban igencsak akadozva érkező uniós források, de Rosonczy-Kovács Mihály szerint a makrogazdasági adatokat a választók nem érzik a zsebükön, és a friss választási eredmény is ezt mutatja.

„A magyar–lengyel barátság az nem egy közhely, az egy csoda, talán világszinten is egyedülálló jelenség, egy olyan erős ezeréves szövet, amelynek csak a felszíne a mostani nagyon feszült politikai vita”

– mondta a két ország viszonyáról a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója. Felidézte, hogy komoly diplomáciai ellentétek feszülnek a korábban egy politikai platformon lévő kormány között, többek között Marcin Romanowski volt miniszterhelyettes magyarországi befogadása miatt. A szakértő úgy látja, az egyik neuralgikus pont geopolitikai természetű volt, de az Ukrajna-kérdéshez való hozzáállásban a lengyel közvélemény már sokkal inkább közelebb áll a magyar állásponthoz, mint korábban, és ugyanúgy, ahogy az ukrán kérdésben a korábbi állapothoz való visszatérés figyelhető meg.

„A magyar miniszterelnök egy decemberi interjújában azt mondta, hogy kár, hogy a lengyelek nem tudják szétszálazni a pártügyeket és az államügyeket. Egy ilyen feszült geopolitikai helyzetben két NATO-tagállam nem engedheti meg, hogy ne beszéljen és ne működjön együtt egymással. Alsóbb szinteken egyébként megvan az együttműködés, ami azért megnyugtató ebben a helyzetben” – mondta Rosonczy-Kovács Mihály.