Az RMDSZ által is támogatott bukaresti főpolgármester, aki egyébként egy független jelöltként indult, Nicusor Dan nyerte az elnökválasztást Romániában, nagyon ledolgozta az első fordulós hátrányát, de mielőtt belevágnánk ennek az elemzésébe, el tudná magyarázni, hogy mi a román elnök pozíciója a román államhatalomban?

Ez meghatározó pozíció. Azt is mondhatjuk, hogy a romániai egy félprezidenciális, félelnöki rendszer. Kevesebb a román elnöknek a hatásköre, mint mondjuk az amerikai elnöknek, aki egyúttal a kormánynak is a feje, vagy kevesebb, mint a francia elnöknek, de valamivel több például, mint a lengyel elnöknek, és határozottan sokkal több, mint a Magyar Köztársaság elnökének. A legfontosabb kompetenciája a román elnöknek, hogy ő jelöli ki a miniszterelnököt. És ha a parlament kétszer visszautasítja az ő javaslatát, akkor a parlament automatikusan feloszlik és előrehozott, új választásokat kell kiírni. Ezen kívül a román elnök jelöli a legfőbb titkosszolgálatoknak a vezetőjét, a legfőbb ügyész személyére is ő tesz javaslatot. Emellett 35 éve van egy alapvető vita Romániában arra vonatkozóan, hogy melyik hatalmi ág, az elnök vagy a kormány az, amelyik felelős a román külpolitikáért. Egyesek alkotmányértelmezések szerint a külpolitika az elnök feladata, mások szerint a kormányé. Mindenesetre Romániát az Európai Tanácsban az elnök képviseli, nem a miniszterelnök, habár volt olyan időszak, amikor nagyon nagy volt a politikai ellentét az elnök és a kormányfő között, és Romániát ketten is képviselték az Európai Tanács ülésén, de akkor is az elnök szavazott.

Az elnök képes akadályozni a román állam működését, és a román állam más szervei képesek akadályozni az elnök működését, vagy ebből előbb-utóbb összeütközés és patthelyzet, meg új választások vannak?

Be tudnak tartani egymásnak, lehetséges ilyen, hogyha annyira éles az ellentét az elnök, illetve a parlamenti többség között.. Volt ilyen időszak, ugye egy korábbi elnököt, Traian Basescut kétszer is felfüggesztette a parlament, ami azt jelentette, hogy egy hónapig ideiglenes elnök vezette Romániát, és népszavazást írtak ki. De ezek a népszavazások minden egyes alkalommal a hivatalban lévő elnököt erősítették meg a pozíciójában.

Az elnök közvetlen választásából fakad ez a fajta súlya a román államban?

Részben igen, másrészt pedig az alkotmány által meghatározott hatókörök miatt.

Ha látták, hogy problémákat okozhat, soha senki nem kísérelte meg úgy módosítani az alkotmányt, hogy valamelyik irányba el tudja billenteni? Mert kívülről nézve – lehet, hogy tévesen – ebből a kiegyensúlyozottságból sok zavar keletkezik.

Vannak olyan politológusi, elemzői hangok Romániában, amelyek azt mondják, hogy akár a mostani alkalom is, ez a nagyon éles választási harc és ez a mások számára meglepő – számomra egyáltalán nem meglepő eredmény, szerintem csak a papírforma érvényesült – eredmény is azt mutatja, hogy eljött az ideje az, hogy egy újabb román köztársaságot hozzanak létre. Ahogy Franciaország esetében az ötödik köztársaságról beszélünk, Romániában a második köztársaságról beszélnek, vagyis hogy ideje lenne hozzányúlni az alkotmányhoz, és azokat a vitás kérdéseket, amelyek az elmúlt harmincegynéhány év folyamán fölmerültek, rendbe tenni, de igazi erre való hajlandóságot vagy akaraterőt nem tapasztalok. Igazából nem is állt elő olyan politikai konstelláció, amikor egy alkotmánymódosítást meg lehetne Romániában kísérelni. Ahhoz is, ha jól tudom, nem vagyok jogász, de kétharmados többségre lenne szükség.

Elképzelhető, hogy az alkotmánybíróság ebbe a választási folyamatba is belenyúl, mint ahogy az előző választási folyamatba belenyúlt, vagy most nem olyan a helyzet?

Azt szoktam mondani, hogy Románia a lehetőségek országa, minden és annak az ellenkezője is megtörténhet, de ebben a helyzetben nem gondolom, hogy egy ilyen lépés indokolt lenne, most teljesen más a politikai felállás. Románia esetében gyakran beszélünk arról a bizonyos mélyállamról, vagy deep stateről, amit a románok egyszerűen csak systemnek, vagyis rendszernek, struktúrának hívnak. Itt azokról a láthatatlan erőkről van szó, akik az elmúlt 30-35 évben, függetlenül attól, hogy éppen ki volt a köztársasági elnök, ki volt kormányon, ezt az országot vezették. És itt elsősorban a különböző szolgálatok vezetőiről van szó, az ügyészség szerepéről van szó, a korrupcióellenes ügyészségről van szó, de akár még az alkotmánybíróságot is be lehet ezek közé sorolni.

Ezek hazai szolgálatok?

Igen. Az más kérdés, hogy ezek a hazai szolgálatok milyen egyéb külföldi szolgálatokkal lehetnek viszonyban vagy adott esetben azoknak lekötelezett viszonyban is.

De hogyan alakulhatott ki a szisztéma? Az ember ahhoz van szokva, hogy a szolgálatok vezetőit az aktuális politikai hatalom nevezi ki és menti föl, ha akarja.

Ez nagyon jó kérdés. Szerintem a válasz valahol Románia történelmében, Románia létrejöttében kereshető. Lássuk be őszintén, Románia nem egy szerves fejlődés révén jött létre, hanem valahol a XIX. század második felének az elején egy projektként hozták létre, és megvolt a maga funkciója. Abban az időben éppen az volt a funkciója, hogy Oroszországot elzárják a Balkántól. Elzárják Oroszországot, ez ugye a krími háborút követő időszak. Románia létrejöttén keresztül a nyugati hatalmak tulajdonképpen egy segítő kezet nyújtottak az akkor már Európa beteg emberének hívott török vagy oszmán birodalomnak, és Románia ezt a funkciót betöltötte, létrejött egy állam. Majd pedig szerintem ugyanebbe a sorba tartozik az is, ami az első világháború végét követően létrejött, amit a románok a nagy egyesülésnek – Erdély Romániához való kerülésére kell gondolni – hívnak. Tulajdonképpen ez egy olyan ország, egy olyan állam, amelyiknek megvan a funkciója ebben a régióban, és ilyen szempontból Romániában mindig erősek voltak a szolgálatok. Elég csak arra gondolni, hogy ha a Ceausescu időszakra visszaemlékszünk...

Forradalommal ért véget, legéppisztolyozták...

...igen. És ha egy, az állammal kapcsolatos fogalomra próbálunk visszaemlékezni abból az időszakból, akkor az jó eséllyel a Securitate, az akkori titkosszolgálat lesz. És valóban, Ceausescut legépfelvételezték, a televízión keresztül is láthattuk, de ne gondoljuk, hogy azokat a struktúrákat, amelyek akkor is nagyon-nagyon erősek voltak és meghatározták Románia mindennapjait, Ceausescu gépfegyverezésével szintén legépfegyverezték volna. Azok az erőviszonyok, amik azt az időszakot jellemezték, azok már az úgymond demokrácia körülményei között is tovább fennmaradtak, legfeljebb átalakultak, metamorfózisokon mentek keresztül. Most már nem egy szolgálat, hanem öt szolgálat van, de azért ezek továbbra is meghatározóak a román állam mindennapjaiban.

De a politika fölött is meghatározó gyakorlattal bírnak?

Szerintem egy kényes egyensúly alakulhatott ki a politika és ezek között a struktúrák között. Szerintem a mindenkori romániai stabilitást ezeknek, tehát a politikai és ezeknek a struktúráknak az egyensúlya biztosítja. Abban a pillanatban, amikor ez az egyensúly elmozdul, akkor baj van, szerintem egy ilyen pillanatot élhettünk meg tavaly novemberben, amikor az elnökválasztás első fordulóját egy olyan jelölt nyerte meg, akire senki sem számított, és meggyőződésem, hogy ez mindenkit, beleértve a politikai rendszert is, illetve adott esetben az egyéb struktúrákat is, meglepetésként ért.

De a hozzánk eljutó hivatalos magyarázat szerint külföldi befolyásolással tolták meg annak az elnökjelöltnek az egyébként győztes kampányát. Az alkotmánybíróság ezért lépett közbe, ezért törölte el a választás eredményét. Azóta születtek bizonyítékok? Megmondták, hogy pontosan ki, mikor, mivel befolyásolta kívülről a román választást?

Valóban, ez volt az indok, ami alapján meghozta a román alkotmánybíróság ezt a nagyon is szokatlan és drasztikus, főleg európai uniós viszonyok között teljesen páratlan döntést, de azok a bizonyítékok, amikre hivatkoztak, azóta sem jelentek meg. Emlékezzünk vissza, orosz befolyást emlegettek akkor, és ennek alapján hoztak meg egy ilyen páratlan intézkedést, de be kell vallanom önnek, hogy azóta ez az orosz szál felszívódott. Tehát a mostani választási kampányban ezt már egyáltalán, még említés szintjén sem hozták fel. Úgyhogy a nagy kérdés az, hogy valóban mennyire volt demokratikus döntés, amit akkor meghoztak. Szerintem az egy olyan pillanat volt, amikor ez a bizonyos szisztéma vagy rendszerstruktúra egy váratlan kihívás elé került, és ezt a drasztikus lépést is meghozták annak érdekében, hogy az általuk létrehozott rendszer ne sérüljön.

Ha most fixre vesszük, hogy ez a rendszer létezik, él és működőképes, ezzel a helyzettel most az ön véleménye szerint elégedett?

Azt gondolom, igen. Lehetőséget kapott arra, hogy valamennyire megújuljon, mert azért azt ne felejtsük el, hogy mind Nicusor Dan, aki megnyerte ezt a választást, mind pedig George Simion tulajdonképpen rendszeren kívüli erő. De ennek ellenére, azt gondolom, semmi sem véletlen, és ez a mostani választási eredmény lehetőséget ad arra, hogy a kellemetlenné vált, nehézkes, megporosodott politikai szereplők ennek a választási eredménynek a következtében háttérbe vonuljanak, és olyan friss arcok kerüljenek az előtérbe, amilyen például Nicusor Dan is. Ő egyébként országos szinten egy tapasztalatlan politikus, egyébként is egy független jelölt volt, aki mögé beállt a volt pártja, ez a bizonyos Mentsétek meg Romániát Szövetség, amelyik egyébként jelenleg a romániai parlamentben ellenzéki padsorokban ül, akárcsak George Simionnak a pártja, az AUR. Tehát ez a Nicusor Dan által megalapított Mentsétek meg Romániát párt, amelyik korábban a saját elnökét, Nicusor Dant megpuccsolta, most az éppen inkumbens, hivatalban lévő elnökét, az Elena Lasconit puccsolta meg azért, hogy Nicusor Dant támogassa a választások során. Most tehát lehetőség van arra, hogy ez a rendszer megújuljon, legalábbis azt mutassa, hogy itt most egy új korszak kezdődik el, de én azt gondolom, hogy ebben az időszakban is az elnök ki lesz szolgáltatva bizonyos erőknek. Ilyen például szerintem a Liberális Párt, aki az egyik legnagyobb nyertese a mostani parlamenti választásoknak, miközben tavaly ősszel úgy tűnt, hogy a liberálisoknak a léte a tét. Valószínűleg az elkövetkező időszak erős embere az az Ilie Bolojan lesz, aki jelenleg az ideiglenes államfői pozíciót tölti be, és aki minden bizonnyal, hogyha a Nicusor Dan betartja az ígéreteit, Románia következő kormányfője lesz.

A román emberek dühét ez a választási eredmény le fogja csillapítani? Sok elemző beszélt arról, hogy a románok egészen egyszerűen gyűlölik a rendszert, bármelyik politikai erő is képviseli azt, mert az egészet a rendszernek látják.

Azt gondolom, nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy azt mondjam, nem fogja csillapítani. Vannak olyan vélemények, és ezt egyébként nagyon sok román elemző is megjegyzi a vasárnappal kapcsolatosan, hogy ez volt az utolsó olyan pillanat, amikor a golyó a politikai rendszer vagy a politikai elit füle mellett röpült el, majdnem talált. Legközelebb ezt már valószínűleg nem lehet eljátszani. Nagyon nagy az elégedetlenség, a kiábrándultság. Talán arról is érdemes beszélni, hogy ez miért van. Románia egy látványos fejlődésen ment keresztül az elmúlt 10-15 évben, de ez a jólét, ez a fejlődés nem egyenletesen, nem homogén módon érintette az országot, hanem bizonyos urbánus központokban valóban megtörtént, látszik például Kolozsváron, Temesváron, Bukarestben, Konstancán, hogy komoly életszínvonal-változás ment végbe, de eközben vannak olyan vidékek, ahol középkori állapotokkal találkozunk. Csak egyetlen, szerintem nagyon megdöbbentő adat: nem olyan rég jelent meg egy információ egy felmérés alapján, hogy a romániai iskolák 40 százalékában nincs angol vécé, és nincs folyóvíz. Most gondoljuk el, hogy ez egy olyan európai uniós ország, ahol jelenleg a költségvetés hiánya 9,7 százalék, a folyó fizetési mérleg hiánya 8 százalék, és az államadósság pedig az elmúlt tíz évben megduplázódott és most már közelíti a 60 százalékot. Egy olyan Romániában, ahol a rendszerváltozáskor nem volt államadósság, mert Ceausescu embertelen, népnyomorgató politikájának következtében visszafizetett minden államadósságot. Hogyha ez ilyen ütemben megy tovább, akkor hova fog ez vezetni? Tehát ez a jólét nagymértékben, vagy nagyon jelentős részben hitelből valósult meg. Természetesen az európai uniós forrásoknak is volt szerepe, de ez egy homokra épült jólét, és valószínűleg az új kormány és az elnök sem vonhatja ki ez alól magát. Az egyik első intézkedései között kell szerepeljen, hogy ezt az áldatlan gazdasági helyzetet valahogy egyensúlyba hozza, ennek pedig áldozatai lesznek.

A románok ebben a választási kampányban értesültek arról, hogy mivel fog járni, hogyha föláll egy új hatalom, hogy milyen állapotban van az ország, hogy ezt nem lehet sokféleképpen megoldani, csak kevésféleképpen lehet megoldani. Tehát valami reményében mentek el szavazni, vagy valami nagyobb rossz elkerülése érdekében mentek el szavazni ilyen sokan? Merthogy borzasztóan megnövekedett a részvételi arány.

Ez a kampány nem a lényegi kérdésekről szólt. Ennek ellenére szerintem sokan tisztában vannak azzal a helyzettel, ami ezt az országot jellemzi jelenleg gazdaságilag, bár valószínűleg egy kisebbség, aki ezt tudta. De a kampány az ellenségképzésről szólt, arról szólt, hogyha Simion nyer, akkor ez egyenes út az Európai Unióból való kilépéshez, a NATO-ban vállalt kötelezettségek lazításához, oroszbarátsággal. Az oroszok emberének tartották Simiont, amire szerintem semmiféle bizonyíték nincs, már csak azért sem, mert a Simion által vezetett párt európai szinten az Európai Konzervatívok és Reformerek politikai családjába tartozik, ahhoz a családhoz, amelyiknek a vezetője Giorgia Meloni olasz miniszterelnök asszony, és ebbe a politikai csoporthoz tartozik a lengyel Jog és Igazságosság pártja is, és meghatározó szerintem a lengyelek esetében, de akár Meloni esetében is az oroszellenes és ukránpárti álláspont. Tehát a kampány az sokkal inkább csak érzelmileg túlfűtött dolgokról szólt és nem a lényegi dolgokról. A választási kampányban külpolitikai kérdések – például az, hogy Romániának mi is az érdeke Ukrajnával kapcsolatban – egyáltalán nem kerültek kibeszélésre, legfeljebb a politikai lózungok szintjén.

Van már arra mértékadó elemzés, vagy esetleg mérés, hogy mivel tudott Nicusor Dan fordítani? Nagyon jelentős hátrányt kellett behozni az első fordulóról.

Ekkora hátrányban még román elnökjelölt a második fordulóban soha nem volt. Az elején azt mondtam, hogy én papírforma eredményt látok, és ez nem véletlen, mert Romániában a rendszerváltozás óta nyolc elnökválasztást rendeztek, és mind a nyolcnak az volt a forgatókönyve, hogy a második fordulóban, amikor ki-ki meccs van, akkor mindig az az elnökjelölt nyert – függetlenül attól, hogy mennyivel volt lemaradva adott esetben az elsőhöz képest –, amelyiknek nyugatos üzenete volt, és amelyik nem volt szélsőséges. Mindig ez a mintázat volt. Ezért azt gondolom, hogy a mostani választás első fordulója tulajdonképpen egy érdekes, kreatív módon való helyretétele annak, ami az elmúlt ősszel történt. Most az a forgatókönyv valósult meg, aminek tavaly ősszel meg kellett volna valósulnia. Csak annak következtében, hogy ott a nagy pártok – és itt a Szociáldemokrata Pártra és a Liberális Pártra gondolok, akik koalícióban kormányozzák Romániát idestova két éve – egymás ellen indítottak elnökjelölteket, és ezek az elnökjelöltek mindent megtettek annak érdekében, hogy a másik meghatározó rendszerpárt jelöltjét elüssék a második fordulóba való bejutástól. Ennek következtében olyan jelölteket támogattak, akik adott esetben hozzájárulhattak ahhoz, hogy az ellenfél rendszerpárt jelöltjét gyengítsék. Csak akkor valami történt, és hatalmas meglepetésre ez a bizonyos, ismeretlenségből előkerült Calin Georgescu bejutott a második fordulóba, és kiderült, hogy amit mond, az őrült beszéd, de van benne rendszer. És ez nagyon lejött az embereknek. Erre valahogy vevők voltak, vevők lettek az emberek.

De abban mi volt a logika, hogy a koalíciós pártok egymás ellen indítanak elnökjelölteket a főhatalomért? Abban milyen logika található?

Tartok tőle, hogy én erre nem tudok önnek válaszolni, ugyanúgy, ahogy arra se tudok válaszolni, hogy két olyan párt, amelynek a versengéséről szólt az elmúlt 20-25 év, miért lépett koalícióra ha jól emlékszem, 2023 nyarán. Élet-halál harc volt a két párt között. Emlékszünk talán arra, amikor 2018-ban vagy 2019-ben a korábbi elnök, akit a Liberális Párt adott, Klaus Iohannis, még azzal támadta a szocialistákat, a szociáldemokratákat (a PSD-t), hogy lepaktálnak az RMDSZ-szel a székelyföldi autonómia miatt. Ez volt az a bizonyos, tört magyarsággal elmondott "Jó napot kívánok, PSD"-beszéd.

Romániában ez egy vérvád.

Igen, igen. Ilyen viszonyok voltak. Tehát a két versengő, tűz és víz párt úgy döntött, hogy 2023-ban ők koalícióban fogják vezetni az országot. Emögött valószínűleg az lehetett, hogy a Covid által generált gazdasági, társadalmi feszültségek mind a két pártot meggyengítették, és úgy gondolták, hogy jó megoldás, hogyha nyugati, német vagy osztrák mintára nagykoalícióban fogják ezentúl Romániát vezetni. De hogy innen hogy jutottak el odáig, hogy tavaly ősszel egymásra indítottak elnökjelölteket, én ebben, bevallom őszintén, nem látom a racionalitást. Habár ez egy picit olyan, mint egy Shakespeare-i dráma, ahol mindenki mindenkit elárul, és mindenki ott csapja be a másikat, ahol lehet, és ahol alkalma van.

Kicsoda Nicusor Dan?

Nicusor Dan végzettségét tekintve matematikus, aki Erdélyben született, Fogaras mellett egy kis faluban. Civil aktivistaként kezdte, városvédő mozgalmakban volt benne a 2010-es évek elején, majd pedig előbb megalakította a Mentsük meg Bukarestet civil szervezetet, ami aztán egy politikai mozgalommá vált, majd pedig később a Mentsétek meg Romániát, ez már politikai párt volt, aminek az alapító elnöke volt. Immár másodszor választották meg Bukarest főpolgármesterévé, 2019-ben választották meg először. Bukarestnek Budapesthez hasonlóan kerületi polgármesterei is vannak, a budapestivel szemben ott hat kerület van, és a főpolgármester az első az egyenlők között. Nemzetközi vagy országos szintű politikai tapasztalata kevés van, ezt egyébként a politikai ellenfelei, Simion is szemére vetette a kampányban. Nagyon érdekes, hogy a fontos jelöltek közül Victor Ponta mellett ő a másik, aki tavaly novemberben még nem szerepelt az elnökjelöltek listáján. Azután jelentkezett, hogy tavaly az alkotmánybíróság az őszi elnökválasztást megsemmisítette. Politikai nézeteit tekintve progresszív politikus, Európa-párti, utóbbi folyamatosan megjelent a kampányban, ami azért, lássuk be őszintén, mégiscsak furcsa egy olyan országban, amelyik az Európai Unió tagja, tehát igazából mindenki Európa-párti a maga módján...

...csak adott esetben szuverenista.

Igen. Azt azért meg kell jegyezni, hogy ez a szuverenista megközelítés Romániában viszonylag új keletű dolog, míg akár Magyarországon, akár Lengyelországban, de akár még Csehországban is ez a típusú gondolat már egy 15 éve megjelent. Romániában nagyon sokáig ennek nyomát sem lehetett látni. A román politikában egyöntetűen mindenki lelkes követője volt a brüsszeli mainstreamnek. Valahol 2019 környékén, a Covid-válság környékén vette föl az AUR, George Simion pártja ezt a szuverenista attitűdöt, ami nagyjából azt jelentette, hogy tagjai vagyunk az Európai Uniónak, de azon belül nézzük már meg, hogy mi a román érdek, és próbáljuk ezt az érdeket a brüsszeli érdek mellé föltenni, hogy legalább olyan szinten legyen. Korábban a román attitűd az volt, hogy amit Brüsszelből mondtak, ahhoz haptákba vágták magukat, szalutáltak, és végrehajtották. Habár: így csináltak látszólag, de valószínűleg egyből azt keresték, hogy ezt hogy lehet megkerülni, vagy hogy miként lehet ennek nem eleget tenni. De a szavak szintjén, a narratíva szintjén biztos, hogy az volt, hogy hát ha Brüsszelből mondták, akkor az csak jó lehet.

Igaz az, hogy kampányolt Simion azzal, hogy ő a román Orbán? Vagy ezt itt találtuk ki magyar belpolitikai használatra?

Mivel egy szuverenista álláspontot képvisel európai szinten, korábban is volt már elismerő nyilatkozata Orbán Viktorról. Hangot adott annak a véleményének, hogy tetszik neki az, amit Orbán Viktor képvisel az Európa-politika szintjén. De ennél tovább nem ment, mert egy nacionalista románnak lehet, hogy az, amit tesz egy magyar ember, első látásra szimpatikus, de hát az mégiscsak egy magyar ember, tehát azért lelkesedni nem szabad, vagy nem lehet érte.

Nicusor Dannak van bármilyen megnyilvánulása a Romániában élő magyarokkal kapcsolatban?

Nem sok, leszámítva a kampányidőszakot, mert akkor adott egy-két olyan interjút, amiben próbált barátságosnak mutatkozni a romániai magyarsággal szemben. De ezen túl magyarbarát attitűdöt, álláspontot tőle se lehet elvárni, úgy, mint általában – szerintem a magyarbarát román politikus az olyan, mint a fából vaskarika, tehát ilyen nincs. Legfeljebb abban van különbség, hogy ki mennyire nem szereti a magyarokat, és ki milyen sorsot szán a magyaroknak. Leszögezem azt, hogy az én véleményem szerint ebben a helyzetben Nicusor Dan volt a vállalható jelölt az erdélyi magyarság számára. A magyar ember egy olyan múltú és egy olyan testtartású politikusra, mint Simion, véleményem szerint nem szavazhatott. De azt, hogy mit várhatunk, vagy mit várhatnak az erdélyi magyarok Nicusor Dantól, mindennél jobban mutatja azt, hogy vasárnap éjszaka az eredmények véglegessé válása után, miközben az erdélyi, magyarok lakta megyék méregzöld megyék voltak a választási térképen – Hargita megyében 91 százalék szavazott Nicusor Danra, Kovászna megyében 85 százalék körüli eredményt ért el, Maros megyében is, Bihar és Szatmár megyében 60 százalék fölött rá szavaztak –, Nicusor Dan megköszönte a besszarábiai románoknak a támogatást, megköszönte mindenkinek a támogatást, kivéve az erdélyi magyaroknak.

Nincs politikai hála kategória Romániában? Nicusor Dan nem nézi meg a térképet, és nem látja, hogy ott az RMDSZ felhívására van, ahol 18 százalékkal tolták meg a részvételt? És nem olyan nagy a különbség.

Ugye szokták mondani, hogy a hála nem politikai kategória, szerintem itt is ezzel a jelenséggel állunk szemben. Azt gondolom, hogy az erdélyi magyaroknak ebben a vasárnapi választásban az lehetett a maximálisan elérhető cél, hogy a nagyobbik rossz ne következzen be. Ehhez képest minden más egy jobb forgatókönyv. De itt nem arról volt szó, hogy a rossz és a jó között választani, hanem arról volt szó, hogy mindenféleképpen el kell kerülni a legrosszabbat.

De ha megpróbálunk egy román politikus fejével gondolkodni, ő érzelmileg vagy taktikailag, vagy valami egyéb okból nem engedheti meg magának, hogy jobb viszonyt ápoljon az országában élő magyar kisebbséggel?

Szerintem megengedhetné, és voltak is olyan pillanatok korábban, például Basescu elnök esetében, akit a magyar közösség mindkétszer lelkesen támogatott, és nagyon sokat számított az ő megválasztásában az, hogy a magyarok túlnyomórészt őt támogatták. Ő próbálkozott gesztusokat tenni annak idején, ha jól emlékszem, a magyar közösség felé, de aztán valahogy, mikor valami nehézség előállt, és mikor alkalma adódott arra, hogy a magyar kártyát politikailag kijátssza, akkor ki is játszotta. Hasonló volt a helyzet Klaus Iohannis korábbi államfővel is. Őt is a magyarok lelkesen őt támogatták, és azt tudni kell, hogy Romániában az egyik legfegyelmezettebb, legelhivatottabb választói közönség, ahogy ezt a vasárnapi eredmények, területi adatok is mutatják, az az erdélyi magyar közösség. Tehát míg a román politikai pártok mindig azt nézik, hogy adott esetben hogyan tudnak taktikázni, és annak ellenére, hogy mondjuk valakinek a támogatását megígérik, rögtön már a háttérben az jár a fejükben, hogy hogyan lehetne ezt az ígéretet úgy megszegni, hogy végül is ebből ők jól jöjjenek ki. Például ez történt az első fordulóban a koalíciós pártok közös jelöltjével, Crin Antonescuval, akiről kiderült – utólag ezt nagyon könnyen elemezni és látni lehet –, hogy alapvetően rá csak az RMDSZ által képviselt magyarok szavaztak. A szociáldemokraták valószínűleg kihátráltak mögüle, és vannak konkrét információk, hogy területi szinten a PSD-s szociáldemokrata politikusok akkor már akkor azt mérlegelték, hogy vagy Simiont, vagy ott volt egy ellenjelölt, Victor Ponta, őt támogassák. Valószínűleg a Liberális Párt is, akinek a közös jelöltje volt Crin Antonescu, közülük is nagyon sokan átszavaztak már akkor a Nicusor Danra, ami biztosította azt, hogy ő jutott a második fordulóba. Tehát ha a magyarok megígérik, hogy valakit támogatnak, akkor azt készpénznek lehet venni, arra hitelt lehet fölvenni. Az elmúlt 35 évben ezt a magyar közösség mindig bizonyítja. Ennek ellenére azt látjuk, hogy a bukaresti nagypolitika szintjén igazából a magyarok csak kampányidőszakban értékelődnek fel, és abban a pillanatban, ahogy elmúlik a kampány, akkor valahogy erről a rétegről megfeledkeznek. Ezért is fontos az, hogy lehetőleg az RMDSZ benne legyen a mindenkori kormányban, mert ez a garancia arra, hogy van magyar érdekképviselet is Bukarestben. Ezt szimplán csak román politikusoktól elvárni, azt gondolom, naiv gondolat.

Okozott-e bármilyen problémát az erdélyi magyar szavazónak a magyar miniszterelnök tihanyi apátságban elmondott beszéde? Ami ma is fönn van az interneten, bárki meghallgathatja.

Véleményem szerint nem. Habár valószínűleg egy pillanatra elgondolkodtak rajta, hogy itt miről is van szó, de ahogy a választási eredmények is mutatják, az erdélyi magyarok közel 100 százalékban egyértelműen azt az opciót választották a két lehetőség közül, amelyik számunkra jobb, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy kevésbé rossz.

Mennyire hisznek a románok abban, hogy a választási folyamataikat külföldről szolgálatok, államok, stb. képesek befolyásolni? Egyáltalán kérdés-e ez a fejükben?

Elemzői körökben mindenképpen kérdés, de hogy az egyszerű ember ehhez a kérdéshez hogyan viszonyul, ebben már bizonytalan vagyok. Az elemzők átlátják a nagyon bonyolult geopolitikai konstellációt és Románia stratégiailag nagyon fontos pozícióját. Hogy mást ne említsek, a román-ukrán határ az összes ukrán határ közül a leghosszabb, tehát adott esetben az, hogy Románia hogy viszonyul az ukrajnai konfliktushoz, senki számára nem közömbös. És itt azért a szuverenisták, korábban Georgescu, most Simion azért rebesgetett olyan gondolatokat, hogyha ő kerülne hatalomra – egyébként ha már korábban a román államfő jogosultságairól beszéltünk, ő a hadsereg főparancsnoka is –, akkor legalábbis megfontolja Romániának az Ukrajnával szembeni, a brüsszeli vagy a hajlandóak koalíciójának egyértelmű álláspontját. Tehát feltételezhető volt, hogyha Simion kerülne hatalomra, akkor ebben a politikában valamiféle változás következne be. Tehát Románia egy fontos, földrajzilag fontos helyen van.

Tengere van.

Tengere van, NATO-támaszpont, amerikai támaszpont, rakétaállomás, radarállomás van Romániában, és – egyébként a románok alapvetően nagyon jó humorú, kedves emberek –, és van is egy kicsit keserédes mondás a románok körében, hogy Románia túl fontos hely ahhoz, hogy a sorsát egyedül a románok kezébe adják, vagy hogy a sorsáról csak a románok döntsenek.

George Simon azt mondja, hogy folytatni fogja a harcot. Egy elvesztett elnökválasztás után egy vesztes jelöltnek milyen pálya nyílik Romániában?

Azt gondolom, hogy komoly pálya nyílik neki. Ő egy nagyon fiatal politikus, 38 éves. Politikailag még kezdőnek számít. Ha figyelembe vesszük azt, hogy december elsején voltak parlamenti választások, akkor a mostani parlamenttel még három és fél éve van ahhoz, hogy kitöltse a ciklusát. A félreértések elkerülése végett: az Romániával kapcsolatosan igaz megállapítás, hogy gyakran van kormányválság, gyakran cserélődnek a miniszterelnökök, de előrehozott választások nincsenek. Tehát úgy cserélődnek a miniszterelnökök, hogy közben ugyanaz a parlament. De itt rögtön hozzá kell tenni azt, hogy Romániában nagy divatja van annak, hogy egy parlamenti képviselőt egy adott párt színeiben megválasztanak a ciklus elején, de ugyanaz a politikus nem a második, hanem a harmadik, negyedik párt színeiben fejezi be az adott ciklust. Vagyis nagyon gyakori helyzet, hogy a parlamenten belül az erőviszonyokhoz alkalmazkodva a pártok között migrálnak a képviselők.

Változik az, hogy mi mozog háttérben? Vagy a meggyőződések alakulnak így át, és az üléspont megváltoztatja az álláspontot?

Ha tippelnem kellene, inkább az első opcióra tippelnék, tehát nem hiszem, hogy annyira a meggyőződés, mint inkább az érdek vagy a pénz körül forognak ezek a dolgok, de ennek komoly hagyománya, gyakorlata van Romániában. Tehát valószínűleg előre hozott parlamenti választások jó eséllyel nem lesznek. Habár rebesgetik, hogy lehetnek, de nem gondolom, hogy ennek itt lesz a helye. Viszont ha előfordul az, hogy a Nicusor Dant támogató, jelenleg még ellenzékben lévő Mentsétek meg Romániát politikai párt is hatalomra kerül, akkor ellenzékben igazából csak a szélsőségesek lesznek, amelyek közül Simion pártja, az AUR a meghatározó. Mellette van még két kisebb, még nála is szélsőségesebb párt, legalábbis az egyik, a Diana Sosoacá asszony által vezetett párt. Mindenesetre egy olyan helyzetben, ahol a parlamenten belüli ellenzék jó eséllyel csak a szélsőség lesz, akkor valószínűleg abból profitálni fog, erősödni fog, hogyha a kormányzó koalíciónak nagyon-nagyon komoly gazdasági nehézségekkel, adott esetben megszorításokkal kell megküzdenie, mert minden olyan sikertelenségből, ami a kormányt jellemezni fogja, az ellenzék fog épülni. Úgyhogy én azt gondolom, hogy megvan Simionnak az esélye, hogy ezt a mostani vereségét a hasznára váltsa hosszú távon.

De ha jól értem, akkor Nicusor Dan megválasztandó elnök politikai háttere a román parlamentben most ellenzékben van.

Ő független jelöltként nyerte meg, de volt egy párt, a Mentsétek meg Romániát párt (USR), amelyik beállt mögé, de formálisan ő függetlenként indult.

Igen, de hogyha megnézzük az elnök pozícióját Romániában, ahhoz, hogy valamit tudjon csinálni, ahhoz kell az, hogy a parlamentben az őt támogató pártok is többségben legyenek. Vagy nem kell hozzá?

Elvileg nem kell hozzá. Most azt láttuk, hogy a szélsőséges pártok kivételével minden párt – kevésbé a szociáldemokraták, mert ők egyébként legerősebb parlamenti pártként egy furcsa álláspontot képviselve azt mondták, hogy egyik jelöltet sem fogják támogatni –, támogatta Nicusor Dant. Innentől kezdve adott esetben ennek a bizonyos USR-nek is érdeke lesz az, hogy kormányra kerüljön, mert mindig jobb kormányon lenni, pláne, hogyha a te segítségeddel került oda az az elnök, akit egyébként a kormányon levők is támogattak. Szerintem jó esély van arra, hogy őket is bevegyék a koalícióba, ez pedig tálcán felkínált lehetőség lesz Simionnak arra, hogy tovább erősödjön.

Mi lehet az RMDSZ érdeke? Azt mondta, hogy bent kell lennie a kormányban, mert bentről lehet intézni, kintről meg nem lehet intézni.

Igen.

Bent kell lennie a kormányban? És ha igen, akkor bent lesz-e vajon?

Minden esélye megvan az RMDSZ-nek arra, hogy bent legyen, bent maradjon a kormányban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy akkor sikerült magyarok lakta területekre fejlesztéseket odavonzani – gondoljunk akár infrastruktúra, akár egyéb típusú fejlesztésekre –, akkor sikerült hallatni a magyar közösség hangját, hogyha az RMDSZ kormányon volt. Azt gondolom, hogy az RMDSZ-nek jelenleg is minden esélye megvan arra, hogy kormányon maradjon, és valószínűleg az a jó opció a szempontjukból, ha kormányon is maradnak. Elvileg elképzelhető lenne az is, hogy kívülről támogassák a kormányt, de annak sok értelmét nem látom. De volt már rá példa korábban.

Mennyire kell az RMDSZ-nek ön szerint markáns programmal belemennie egy kormányalakítási tárgyalásba, hogyha lesz új kormány? Mi az, amit mindenképpen kell mondania, és mi az, amit semmiképpen nem szabad?

Olyan időszak előtt állunk, ahol az RMDSZ-nek, amelyik Romániában az egyik legstabilabb politikai szervezet, és nagyon sok román elemző és véleményformáló szerint is az egyik legprofesszionálisan működő romániai párt, amelyik mögé a közössége szinte maradéktalanul felzárkózik, amikor arra van szükség, ezt láthattuk vasárnap is. Azt gondolom, hogy minden tapasztalatára, minden bölcsességre szükség lesz. Arra kellene a hangsúlyt fektetnie – de hol vagyok én attól, hogy tanácsokat adjak ilyen tapasztalt politikusoknak –, hogy azokkal a kérdésekkel foglalkozzon elsősorban, amelyek a magyar közösséget közvetlenül vagy közvetetten leginkább érdeklik.

Azért tettem föl a kérdést, mert Kelemen Hunor azt mondta itt az InfoRádióban, hogy az RMDSZ nem hajlamos a politikai öngyilkosságra, eddig nem volt és ezután sem szeretne hajlamos lenni rá. Tehát nyilván vannak olyan helyzetek Romániában, amikor belemenni egy koalícióba az politikailag nem hoz, hanem visz.

Szerintem Kelemen Hunor az egyik legtapasztaltabb, ha nem a legtapasztaltabb romániai politikus, annak, amit ő mond, annak súlya van. Az RMDSZ a jelenlegi kormányban, amelyik most már ideiglenes kormány, egy olyan tárcát visz, amelyik mögött a legnagyobb a kockázat. Ez a Pénzügyminisztérium. Korábban nem volt arra példa, hogy az RMDSZ pénzügyminiszteri pozíciót vigyen. Egyébként a pénzügyminiszteri pozíció azért is fontos, mert arra sem volt még példa a modernkori Romániában, hogy magyar képviselő vagy magyar tag ott üljön a Legfőbb Védelmi Tanácsban. De a pénzügyminiszter automatikusan tagja a Legfőbb Védelmi Tanácsnak, ez egy stratégiai pozíció. Ennek az elnöke az államfő, az alelnöke pedig a kormányfő, de automatikusan tagja a pénzügyminiszter is. Tehát Tánczos Barna miniszter úr is jelenleg ott ül a legfőbb romániai védelmi tanácsban, és ahogy beszéltünk azokról a makroproblémákról...

Az RMDSZ-nek kellene megoldani, ha rajta vernék le a port.

A pénzügyminiszternek ebben mindenféleképpen szerepe van. Tehát nagyon nehéz egy olyan kormányzati konstellációt elképzelni, ahol a pénzügyminiszter ki tudna maradni egy gazdasági rendbetételből, ami lássuk be őszintén, komoly megszorításokkal és komoly áldozatokkal, adott esetben politikai áldozatokkal is jár, vagyis ez nagyon megfontolandó. Az ideiglenes kormány 45 napig működhet, június 20-án fog lejárni a mostaninak a mandátuma, addig mindenféleképpen egy teljes kormányt, vagy egy hatalma teljében lévő kormányt kell megválasztani. Hogy azon belül az RMDSZ milyen szerepet játszik – erre mutathatott rá Kelemen elnök úr, és hát biztos vagyok benne, hogy ők ezt nagyon-nagyon jól meg fogják fontolni.

Sok pártnál pedig rendezni kéne a sorokat, mert több helyen ideiglenes vezetés van a lemondások után.

Igen, a tavaly őszi meglepetésszerű eredmény és az ezek által korbácsolt belpolitikai hullám elsodorta a Liberális Párt elnökét. A pártot jelenleg egy ideiglenes elnök vezeti, aki egyúttal az ideiglenes miniszterelnök is, és most még ideiglenes államfője is van az országnak. A Szociáldemokrata Pártnak az elnöke, a korábbi miniszterelnök az első forduló után vette a kalapját és lemondott. Jelenleg még ő a párt elnöke, de azt is bejelentette, hogy arról is le fog mondani, tehát ott is teljes a bizonytalanság. A Mentsétek meg Románia szervezet éppen most, a választási kampányban buktatta meg a saját elnökét, azt az Elena Lasconit, aki tavaly novemberben az első fordulóban a második helyen végzett, tehát nekik sincs elnökük. Még az sem elképzelhetetlen, hogy ez a választási vereség pártszinten esetleg Simionnak is az AUR-elnöki székébe kerülhet. Ennek nincsenek még meg a jelei, de ne gondoljuk, hogy a szuverenista, nacionalista szélsőséges tábornak nem egy hatalmas csalódás az, ami vasárnap történt. Simion még akkor este, az urnazárást követően úgy beszélt, mintha ő lenne Románia új elnöke. Ott hatalmas csalódás van, és biztos, hogy előbb-utóbb el fog kezdődni a felelősök keresése, és azt látni kell, hogy Simion a két választási forduló között csapnivaló kampányt folytatott. Minden politikai hibát, amit el lehetett követni, szerintem ő elkövetett, miközben az első fordulóban kétmillió szavazattal többet kapott, mint az ellenfele, Nicusor Dan. És Nicusor Dannak innen sikerült fordítani, tehát joggal merül fel a kérdés, hogy ott valaki nagyon komoly politikai hibákat követett el önszántából, vagy ha nem önszántából, akkor abba bele se merek gondolni.