Menachem Gida izraeli rádióamatőrt már két éve súlyos gondok nyomasztották. Egy, az ország déli részén tevékenykedő, önkéntesekből álló csapat tagjaként szorosan figyelemmel kísérte, hogy mi folyik a Gázai övezetben. Az értesüléseik pedig egyre aggasztóbbak lettek – írja a Financial Times. Ám hiába szóltak a hadseregnek, hogy a Hamász készül valamire, a katonák nemhogy nem hittek nekik, de egy idő után már szóba sem akartak állni velük. "Egy tiszt közölte, hogy teljesen haszontalanok vagyunk, és a továbbiakban már nincs ránk szükségük" – kesergett a londoni újságnak.

Pedig a baljós előjelekről nemcsak ők küldtek folyamatos értesítéseket a katonai vezetésnek. Az izraeli hadsereg saját csapatfelderítői is furcsa dolgokat jelentettek. Például olyanokat, hogy a Hamász egységei a terület határán épült betonfal tövében azt gyakorolják, miként lehet azt felrobbantani.

Ám még azzal sem törődtek a döntéshozók, hogy a kormányt a palesztin ügyekben segítő egyik tanácsadó is sorban publikálta vészjósló írásait az izraeli sajtóban. "Falra hányt borsó volt minden, amit mondtam nekik" – nyilatkozott a Financial Timesnak Michael Milstein, a katonai felderítés nyugalmazott tisztje.

"Izrael túlzott önbizalma önelégültséghez és arroganciához vezetett" – mondta Ehud Olmert. A korábbi miniszterelnök szerint ezt használta ki a Hamász és fordította a zsidó állam ellen. Ugyanis elhitték, hogy az ország hírszerzése mindenről tudomást szerez, hatalmas katonai ereje pedig elrettent bármilyen támadót.

Ez az önhittség még az írók fantáziáját is korlátozta.

Avi Issacharoff, az izraeli tévé Fauda című krimisorozatának egyik társszerzője mesélte a következő történetet. "Az egyik forgatókönyvíróm azzal az ötlettel állt elő, hogy a sorozat következő részében a Hamász fegyveresei megrohamoznának egy határállomást és betörnének Izrael területére. Mondtam neki: ennél valami hihetőbbet találjon ki, mert az elképzelhetetlen, hogy akárcsak egy tucatnyi terrorista ilyen tervéről ne értesülne már jó előre a belső elhárítás, a Sin Bet, vagy a katonai felderítés."

A valóság október 7-én még ennél is borzalmasabbnak bizonyult. Tömeges rakétacsapás közben mintegy 1500 Hamász-fegyveres átjárókat robbantott a Gázát Izraeltől elválasztó betonfalon, és motorokon, kvadokon beözönlött az országba. Gyilkoltak, fosztogattak és túszokat szedtek.

A támadás előtt az izraeliek túlzott önbizalma abból fakadt, hogy úgy gondolták: rendkívül fejlett elektronikai rendszereik, valamint az állandóan Gázai-övezet felett ólálkodó drónjaik révén a Hamász minden fontos lépéséről értesülhetnek. Ezek az információk ugyan rendre meg is érkeztek, ám teljesen elképzelhetetlennek tartották, hogy bárki ujjat merne húzni a Közel-Kelet legütőképesebb hadseregével.

"A baj csak az – elmélkedett a Finacial Times-nak a brit hírszerzés egykori vezetője –, hogy a high-tech kütyükkel nem lehet belelátni az emberek fejébe. Azt nem tudhatták Jeruzsálemben, hogy a Hamász vezetőinek egy szűk köre milyen ördögi terven gondolkodik. Ráadásul az izraeliek el is akarták hinni, hogy a Hamász teljesen ártalmatlan."

A technológiai fölényében, a felderítés mindenhatóságában, valamint a hadsereg elrettentő erejében való túlzott bizalmat még egy óriási melléfogás is súlyosbította. Mégpedig Benjamin Netanjahu miniszterelnök meglehetősen ellenmondásos politikája, ami nagyon komoly belső feszültséget gerjesztett és ezzel elvonta a szolgálatok figyelmét is. Ezt már David Petraeus amerikai tábornok, a CIA volt igazgatója, az iraki és az afganisztáni NATO-erők korábbi parancsnoka mondta. Szerinte Netanjahu arra játszott, hogy megossza a palesztinokat. Mivel úgy gondolta, hogy Izraelre nézve sokkal veszélyesebb a megszállt Ciszjordániában tevékenykedő Palesztin Hatóság, ezért inkább a Hamászt bátorította. Még akkor is, amikor sorra érkeztek a figyelmeztetések: a gázai szervezet valami rettenetes dologra készül.

A történtek legfontosabb tanulságát egy nevének elhallgatását kérő izraeli kormánytisztviselő vonta le a Financial Times hasábjain: "Soha többé nem hagyatkozhatunk csak a hírszerzésre és arra, hogy erős hadseregünk miatt bennünket úgyse mer senki megtámadni. Ehelyett meg kell előzni a potenciális fenyegetéseket, méghozzá úgy, hogy időben és közvetlenül kiküszöböljük azokat. Ez az izraeli védelem új paradigmája."