Bár Porosenko és más kijevi illetékesek az ukrán katonák ezreinek "tervezett és szervezett" kivonásáról beszéltek, az első jelentések arra engednek következtetni, hogy ennek pontosan az ellenkezője történt Debalcevénél, amelyet napokkal a tűzszüneti megállapodás hivatalos életbe lépése után, heves harcokat követően foglaltak el az oroszbarát szakadárok.

Lehetséges, hogy a visszavonulással Kijev megelőzött egy nagyobb, katasztrofálisabb katonai vereséget, például egy olyan csapást, amely tavaly nyáron Ilovajszk városánál érte az ukrán erőket. Ott a felkelők és vélhetően orosz reguláris erők ostromgyűrűbe zárták az ukrán katonákat, és bár ígértet tettek arra, hogy szabad elvonulást biztosítanak, az állítólagos zöld folyosóban lemészárolták, illetve foglyul ejtették az ukrán egységek tagjait. Egyes jelentések ezer halottról szóltak, bár ezt Kijev tagadta.

A debalcevei vereség belpolitikai ára annak függvénye, hogy mekkora veszteségeket szenvedtek az ukrán erők - áll a David Stern által jegyzett elemzésben. Az ukrán kormány azt közölte, hogy legalább 13 katona meghalt, 157 megsebesült, 90 fogságba esett és 82 eltűnt, de a valós számok ennél jóval nagyobbak lehetnek. Az is ronthatja a történtek megítélését, hogy jelentések szerint a város elhagyása sebtiben, kaotikus módon zajlott: egyes katonáknak például gyalog kellett elmenekülniük, miután járműveiket elpusztították, és az ukrán erők jelentős mértékű lőszert és fegyverzetet hagytak hátra.

A debalcevei vereség miatti közelégedetlenség első jelei már megjelentek. Szemen Szemencsenko parlamenti képviselő, a Donbasz önkéntes alakulat parancsnoka azt mondta a BBC-nek, hogy Debalcevét "nem az orosz katonai fölény miatt vesztettük el, hanem mert tábornokaink nem hajlandóak felelősséget vállalni". Szemencsenko emiatt egy "párhuzamos" irányítási struktúra létrehozását javasolta a Kelet-Ukrajnában harcoló önkéntes csapatok számára. Javaslatát 13 önkéntes zászlóalj vezetője támogatta, köztük a szélsőjobboldali Jobb Szektor mozgalom egy tagja is; nyolc másik egység parancsnokai viszont elutasították a tervet, és arra szólították fel Szemencsenkót, hogy tartózkodjon "mindennapos populista PR-közleményeitől".

Porosenko hatalma szilárdnak tűnik, és sok ukrán úgy véli, hogy az elnök minden tőle telhetőt megtesz a borzalmas politikai és gazdasági helyzet közepette. Ugyanakkor népszerűsége csökkenőben van: egy közelmúltbeli felmérés szerint 57-ről 45 százalékra csökkent támogatottsága, és az ukránok 46 százaléka véli úgy, hogy rossz munkát végez. A debalcevei események nem segítettek helyzetén, sőt; lehetséges, hogy a vereség - amennyiben annak valós mértéke súlyosabb, mint a kijevi vezetés által festett kép - jelentős belpolitikai károkat okozhat az ukrán elnöknek.

Mindez Stern szerint felveti a kérdést, hogy Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia elnök miért sürgetett annyira egy békemegállapodást, ha már a tárgyalásokon világossá vált, hogy Debalceve el fog esni, és ez gyengíteni fogja szövetségesüket, Porosenkót. Elképzelhető, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök és a szakadárok vezetői azt ígérték, hogy életbe lépésétől kezdve be fogják tartani a tűzszünetet. Ebben az esetben azonban egy másik kérdés merül fel: miért tartanak ki az európai vezetők a minszki megállapodás mellett, amikor azt az oroszok és a felkelők a kezdetektől fogva ilyen nyíltan megsértettek? A válasz vélhetően nagyon egyszerű: Merkelnek és Hollande-nak nincs más választása - írta a BBC értékelése.

Stern szerint a szakadárok kiterjedt offenzívája feltárta Európa alkuerejének határait. Bármilyen diplomáciai erőfeszítéseket is tesznek az európai vezetők, ezeknek a sikere teljes mértékben Putyin és az Oroszország által támogatott szakadárok kegyétől függ.

Egyesek úgy vélik: most, hogy a szakadárok elérték stratégiai céljukat Debalceve bevételével, végre megindulhat a békemegállapodás végrehajtása. Azonban ha a fegyveresek nem akarják betartani a fegyvernyugvást, semmi sem tudja megakadályozni őket ebben. Debalcevét kivételnek nyilvánították, arra hivatkozva, hogy annak státusát a békemegállapodás nem rendezte világosan. Legközelebb azonban ugyanígy tehetnek az Azovi-tenger partján fekvő, az Oroszország által megszállt Krím félszigethez való szárazföldi hozzáférés szempontjából kulcsfontosságú Mariupol városával is, és a nyugati kormányok semmit sem tudnának tenni ellene. Jelenleg Kijevnek, Brüsszelnek és Washingtonnak nincsenek meg a megfelelő eszközei ahhoz, hogy ismét tárgyalóasztalhoz csábítsa Moszkvát és a szakadárokat, ahogy ahhoz sem, hogy a megállapodás végrehajtásának betartására kényszerítse őket.

A békés rendezésre vonatkozó európai terveket pedig az is nehezíti, hogy Porosenko a debalcevei vereség fényében úgy érezheti, egy újabb hadművelet megindítására lehet szüksége ahhoz, hogy erősítse saját és Kijev pozícióit.

Vlagyimir Putyin a debalcevei történtekkel kapcsolatban budapesti látogatása alatt azt mondta: "Természetesen nehéz veszíteni (...) De ilyen az élet, és az élet megy tovább." "Kérdés, hogy Putyin vajon akkor is ilyen filozofikus lett-e volna, ha a szakadárok szenvednek vereséget. Természetesen sok ukrán, köztük Porosenko, nem ilyen derűsen látja a helyzetet, miután ennyi honfitársa veszett oda" - írta hírportálján a BBC.