Az ősgyík a kréta földtörténeti időszak utolsó, campaniai korszakában, 75 millió évvel ezelőtt élt. Csaknem teljes épségben fennmaradt koponyája még 2000-ben került napvilágra, a leletet azonban, amelyet az ulánbátori őslénytani központban őriznek, csupán az idén írta le a Victoria Arbour, az Albertai Egyetem paleontológusa által irányított nemzetközi kutatócsoport - olvasható a PhysOrg hírportálon.

Az őslénytankutatók meghatározása szerint a nagytestű növényevő az Ankylosauria alrendágba tartozott. Mint a tanulmány szerzői megjegyzik, Alberta-tartományt kivéve a Góbi-sivatagban kerülnek elő legnagyobb számban páncélozott dinoszauruszok maradványai, a terület egykoron az ankylosaurusok valóságos paradicsoma volt.

Az ankylosaurusok legjellegzetesebb sajátossága a bőrdudorok és a csontos páncélzat. A jelek szerint a most leírt dinoszaurusz sokkal "tüskésebb" volt, mint a Góbi-sivatagot egykoron bebarangoló fajtársai. Bumfordi koponyáján a szeme mögött szarukinövések és horgas csonttüskék sorakoztak, feje búbján pedig két szarv díszelgett. Külleme alapján a dinoszaurusz a mongol zaara (sündisznó) és az ógörög pelté (kis páncél) szavak ötvözetéből a Zaraapelta nomadis nevet kapta. (A nomadis a Nomadic Expeditions utazási irodára utal, amely számtalan paleontológiai expedíciót szervezett Mongóliába).

Victoria Arbour meggyőződése szerint a dinoszaurusz különleges fejdíszmintázata a párválasztásban játszhatott szerepet.

"A csontszövet növesztése és fenntartása drága 'mulatság' a szervezet számára, hiszen rengeteg tápanyagot és energiát emészt fel. Egy ilyen 'beruházásnak' pedig valamiképp meg kellett +térülnie+. Előfordulhat, hogy az ankylosaurusoknál a csontdudorok és a szarvak az önvédelmet szolgálták. Meglehet azonban, hogy mint a pávakakasoknál a díszes faroktollazat, a páncélozott dinoszauruszoknál a csontkinövések sokasága bizonyította a kiszemelt arának, hogy a legmegfelelőbb társról van szó" - fogalmazott Victoria Arbour.