Vang úgy fogalmazott: teljesen érthető és nemzetközi gyakorlat az, hogy az egyes országok nem tárják nyilvánosság elé külpolitikájuk minden részletét. Ennek ellenére a kínai irányok korántsem titkosak, azokat "nem fedi homály", kifejezetten racionálisak és megfelelnek az új kínai vezetés által meghirdetett célkitűzéseknek, valamint Kína világban betöltött új szerepének - jelentette ki a sanghaji politológiaprofesszor.

A kérdést a kínai sajtó is nagyító alá vette az elmúlt hetekben, Kína és az ázsiai térség országainak szigetvitái, a Sanghajban megtartott Ázsiai Együttműködés és Bizalomépítő Intézkedések Konferenciája (CICA), valamint a 30 évre szóló kínai-orosz gázipari megállapodás megkötése nyomán. A kínai újságok a felmerült kérdések kapcsán mind azt emelték ki: Hszi Csin-ping elnök egyértelművé tette külpolitikájának irányvonalait, s ahhoz következetesen igyekszik is tartani magát.

A lapok az elnök május közepén, a külföldi országokkal fenntartott kínai baráti szövetség ülésén mondott beszédét idézték. Hszi ott úgy fogalmazott: a kínai emberekben "nincs meg a más országok elfoglalására vagy a világuralomra való törekvés génje", és elutasítja azt a véleményt is, hogy az erős országoknak hegemonisztikusnak kell lenniük. Kína célja a harmonikus fejlődés, a béke közös fenntartására és annak közös élvezésére való törekvés - mondta a kínai elnök.

A nyugati sajtó, köztük a legbefolyásosabb lapok, gyakran kolonizációs szándékot tulajdonítanak Kínának, és azzal vádolják Pekinget, hogy elkendőzi valódi szándékait, s a béke zászlaja alatt bánik ellenségesen szomszédaival.

A The New York Times például azt jegyzi meg blogján, hogy Hszi beszéde előtti napon a kínai-vietnámi ellentét kiéleződése nyomán egy vietnámi acélgyárban 90 kínai munkás megsérült és egy meghalt. A lap szerint Peking okozta a konfliktus kiéleződését.

Fang Feng-huj, a hadsereg vezetője Hszi beszédének napján a területi vitákkal kapcsolatban az Egyesült Államokban úgy fogalmazott: Kína nem okoz bajt, de nem is fél a bajtól.

Hszi úgy fogalmazott: a Nyugat által hangoztatott "Kína-fenyegetésnek" nincs alapja, az csak előítélet, Kína "megvédi, ami sajátja, de nem kolonizál".

A témát boncolgató kínai lapok és elemzések azt is kiemelik: Hszi külpolitikája eltér az elődje, Hu Csin-tao által képviselt iránytól, attól aktívabb és sokkal inkább épít a jó személyes kapcsolatokra. A China Daily írásában a kínai külügyminiszter, Vang Ji korábbi szavait idézi, aki a legfőbb irányvonalnak a nagyhatalmakkal való kapcsolatépítést és a gazdaságdiplomáciai célok fokozott kiaknázását hangoztatta. A tárcavezető szavai szerint Pekingnek Washingtonnal szemben egy "új típusú viszony" kiépítése, Moszkvával a kooperáció kiterjesztése a cél, a szomszédos országokkal való kapcsolataiban pedig nemzeti szuverenitásának biztosítását tartja szem előtt, miközben a térségbeli konfliktusokat párbeszéd által igyekszik rendezni.

Az új kínai külpolitikát az ország újbóli világhatalommá emelkedése is szükségessé teszi, ez a trend az elmúlt években érezhetően felgyorsult - mondta Vang Li-min az MTI-nek.